www.kanizsaijozsef.eoldal.hu

Fogadjátok szeretettel ezt a játékos írást, amit karanténban írták a következők.

Pusztafi Attila

Varga Anita

Szabó Attila

Árendás Viktória

Makai Zsigmond Pál

Kanizsai József

James Bond (Karanténban)

I.

A férfi nyugodtan egyenletes léptekkel ment az igazgató irodája felé.

Majd int a titkárnőnek, maradjon a helyén, nem kell beszólnia, meglepetés.

Belép kopogtatás nélkül.

–Na végre, hogy megjött! –csattan fel az igazgató. A férfi nem csak igazgatta a céget, de tulajdonosa is volt Európa egyik legbefolyásosabb biokémiai laborjának.

–Miből gondolja, hogy alkalmas lenne a cég számára?

Villamoson

A villamos hangos robogással szaladt a végállomás felé, a nénike összeszorított szájjal, egymásba kapaszkodó ujjakkal ült. Kicsit előre hajolt, megigazította ölében táskáját, majd kitekintett az ablakon, és nagyra nyitotta száját, hang nem jött ki torkán, majd becsukta, és próbált felállni.

Ma és napjainkban történt…

- Na üljön ide elveszem a táskám. Szólított meg egy ismeretlen fiatalos hölgy a Nagykanizsai vérvizsgálati labor várótermében.

- Hu de jó mert amint nézem én sokára kerülök rá vérvételre hisz ha jó látom még a 34 számút szólítják adatolásra az ennyim meg 132 számú és beszélgetni kezdtünk.

- Tudja - életünket a döntéseink határozzák meg! Vannak olyan emberek, akik nem tudják kezelni a problémákat s ezért minden áron a kiutat keresve meg szeretnék oldani azokat. Így történt ez az egyik ismerősömmel is.

Egy ötsoros...

Egyszer fehér lapra angyalt rajzoltam
majd színes gyöngyökkel körbe raktam
reggel mikor keltem magamhoz hívtam…
csak a gyöngyök voltak – zokogtam.

Szirmok

Rózsa…

Kedvesed csókja.

Égni nyílnak a kapuk

szívedben sorra.

Rózsa…

Lépteid óvja.

Oltárig fut a szirmok

nagy takarója.

Egy mese amely sohasem lesz igaz,de

Egyik téli estén a fenyő ágán
kicsi csillag integet.
Boldog mosoly gyermek arcon
vártuk már az ünnepet.

Már virrad de még hajnal van. A szeptember végi nap csillogása szelíden szaladt be a táguló szemek nyitott kapuján. Utat tört magának a kicsiny lakószoba felé, ahol egy Asszony útra készen az előző napon előkészített rozmaring levelével bedörzsölte haját majd fésülte és igazgatta ruhája ráncait, tekintetét a felkelő nap sugarak felé emelve. Barna, hosszú haján ragyogva szóródott szét a fény, ahogy férje felé fordult: - Milyen szép tiszta az idő kedves férjem. A Gyermek is csendes, ma még nem mozdult - szelíden mosolyogva hasára tette kezét, s lágyan simogatni kezdte

Akit visszavárnak

(Egy tengerész vallomása)

Megízlelt a kék úr; egy viharvert

            estén rám harapott, és mint egy magot

kiköpött. Lenézve az áldozatot!

Korhadt rönk lettem, mely pár napot nyert,

míg deszkákra szelte a hajómat.

            Pedig már húzták értem a harangot!

            Most körbe állnak, mint vásári barmot.

Csodálnak. Mondják: Egy angyal óvhat!

Riersch Zoltán:
Korkép, torztükör

A hallomás nem ismeri Istent.
Az értékeimnek vallott percek tömegsírban.
Gondolataiból él, ki még él,
légző gyökereibe kapaszkodva kúszik felfelé a gödörből,
a lassan pulzáló élet peremén.
Némán sír a Jelenések Könyve.