Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csató József publicisztikai írása

2018.10.27

Csató József publicisztikai írásai
Délibáb virtuális művészeti lap 2018. Ötödik évad/4. szám.
Élet és halál

Mindenszentekkor és a halottak napján elhunyt családtagjainkra, hozzátartozóinkra, barátainkra és ismerőseinkre emlékezünk.
Járjuk a temetői parcellákat október utolsó napjaiban és november elején.
Kezünkben virágcsokrok, mécsesek és gyertyák.
A sírokra helyezzük az emlékezés virágait és meggyújtjuk a mécseseket és a gyertyákat. Az őszi alkonyban messziire világítanak. Gyermekkoromban nagyon szerettem ezeket a fényeket, amikor szüleimmel kimentünk a balatonszárszói temetőbe. Ma természetesen már egészen mást érzek.
Akkor egészen mást jelentett nekem a halál, az elmúlás. De most, amikor már nagyon sok családtagomra, rokonomra, barátomra kell emlékeznem,sajnos mást érzek. A fájdalmat elmúlásuk miatt.
Élet és halál, két egymástól elválaszthatatlan lét. Az örök körforgás az orbis terrarumon, a földkerekségen. Mindannyian részesei vagyunk ennek a körforgásnak. Már a rómaiak megmondták: „Mors certa, hora incerta!”, azaz A halál biztos, órája bizonytalan. Igen azzal tisztában kell lennünk, hogy egyszer majd mi is elmúlunk. De jó, hogy azt nem tudhatjuk, hogy kinek-kinek ez mikor következik majd be. Most az emlékezés perceire, óráira koncentrálunk. Mert nekünk élőknek szükséges megemlékeznünk az égi ösvényekre távozottakról.
Évről évre, mindaddig amíg mi még bírjuk ezt a manapság igazán nem könnyű életet.
Azután majd egyszer talán találkozni fogunk elhunyt szeretteinkkel és barátainkkal odaát!

2018. július 21.