Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Enyedi János: A végtelenség lovagjai XVI. rész

2021.05.22

XVI. fejezet

025.

A Tűzmadár fedélzetén.

A személyzet nyugodtan töltötte el az éjszakát.

Mire reggel felébredtek, addigra Syssi Steward elkészítette a reggelit.

–Hé, banda! Akartok enni?

–Persze!

–Akkor mozgás, mert kihűl a virsli!

A víztartályok sértetlensége örömmel töltötte el a gárdát, mert gyorsan lezuhanyozott mindenki. Mire összeültek a vezérlőközpontban, már új öltönyt viselt mindenki és vidámak voltak. Max intézkedésére Joe Baba kilőtt a légkörbe négy felderítő szondát, az elektronikus agy tárolójába pedig felvette a szerkezetek által továbbított képeket. A képek egy igazi Kánaánról adtak tudósítást. Minden volt itt a bolygón, őserdő, sivatag, kellemes trópusi övezet, sarkvidék, lagúnák, szigetek, de ami őket érdekelte, a legfontosabb, élet! Állatok látszottak a felvételen. Igaz némelyik merőben különbözött a földi megszokott formáktól, de volt hozzá hasonló is. Terep szemrevételezéskor rájöttek, hogy egy tiszta, bővizű folyó kanyarog mellettük. Ott kell letelepedni, döntöttek. De mi lesz a hajóval?

Hiroshi összedugta a fejét Paullal és rájöttek a megoldásra.

Előre küldték a csapatot a folyópartra, s nekiálltak a terv végrehajtásának.

–Kész vagy?

–Mehetünk!

A hajó motorjai beindultak és a test kissé felemelkedett. Behúzták a tartólábakat és így engedték vissza a nagy testet a talajra. Az elforgatható fúvókákat vízszintesre állították.

–Előre!

Ráadták a teljesítményt. A Tűzmadár megremegett, de nem mozdult.

Fokozták a teljesítményt. A hajtóművek dübörögtek, vinnyogtak a túlterheléstől, de nem mozdult előre a hajó.

–Mozdulj meg te véndög!–Csapot rá elkeseredésében Paul a vezérlőműre.

–Még adj rá teljesítményt!

–Akkor szétesik a hajtómű!

Ne beszélj félre! Teljesítményt!

A hajó először centimétereket mozdult, majd folyamatosan indult előre. Amikor már sebesség miatt ugrált alattuk a hajó Hiroshi a fúvókák erejéből visszavett és a Tűzmadár, mint egy óriási szánkó siklott előre, nagyon nagy ívben kanyarodva a folyó közeledő partja felé. A parton ott bámult a személyzet. Arra számítottak ugyanis, hogy felemelkednek az egységgel a navigátorok és így jönnek közelebb. De a gép megérkezett és a motorjai véglegesen elhallgattak.

Paul és Hiroshi vigyorogva lépett ki a felszínre.

–Megjöttünk!

Megkezdték a raktárak kirámolását. Sok-sok holmit és törmeléket szedtek ki a hajótestből, mire kiszabadították a két Zeusz terepjárót.

Felzúgott a nagy motor és a gép nagy porfelhőt kavarva siklott a parton a kijelölt helyére. Nem volt senkinek sem kedve többet a fedélzeten aludni. A két gépben kényelmesen elfértek a kis szobák álltak mindenkinek rendelkezésre.

–Akkor építsük meg az első települést!–Szólt Dianna.

–De miből?–Jött a ravasz, fogós kérdés a két gépésztől.

–Rövid az eszed!– Bökött mutatóujjával a férfi halántékára a lány.

–Ott van a raktárban az egész Hattyú 61 expedíció felszerelése. Azokat nagyon sok mindennel ellátták! 

Bár Boris vetett ellent először a település létrehozása ügyében, de később kiderült, hogy ő ért az egész felszerelés kezeléséhez a legjobban. A többiek csak a csomagolásban segítettek. Kibontották az anyagokat és a keze alá tettek mindent a gépésznek.

Először az alapokat készítették el. Egy kis univerzális munkarobottal és a fedélzeti két nagy javítórobottal a négyszemélyes épületek alapjait tették le. A kiásott alapterületekre könnyű műbetont öntöttek, s beletették a házrögzítő kapcsait. Egy óra múlva kész volt a nyolc kis épület sorban lefektetett alapzata. Ekkor vették elő a kis műanyag kupolaházakat.

Ezek egy kettős falú fóliából álltak, amibe beleszerelték az összes kiegészítő felszerelést és egy-egy palackból felfújták őket. A palack töltete olyan habkeverék volt, mely erős és szilárd, szerves kötést hozott, alkotott, a két fóliafelületet szilárd, kemény és merev fallá alakította át.

Ezt a műveletsorozatot a következő házon egy másik palackkal ugyanúgy elvégezték és a kis település egyre szebb képet öltött.

Hat házacskát lakóépületnek neveztek ki, egyet társalgónak és egyet pedig kis méretű dolgozóteremnek. Miután ezzel elkészültek, helyrehozták a környéket. Eltüntették az építkezés nyomait és a sok szemetet, amit a raktárból kihordtak, a fedélzeti anihilátorban eltüntették.

Már elvégeztek mindent, mire este lett, készen állt a település.

Mindegyik berendezve várta a lakóit.

–Freyville! Bökte ki Sabrina.

Ez megtetszett a csapat többi tagjának és már a névadót is megtartották. Elosztották a helyeket.

Dick Robbson felvetett egy ötletet:

– Mivel itt fogunk élni, ezért javaslom, hogy a két terepjáróval csináljunk egy nagyobb felfedezőutat. Így sokkal tájékozottabbak leszünk, mi is található ennek az Új-földnek a felszínén.

Malcom helyeselt. Szerinte két csoportot kell felállítani és így körülnézni mit is lehet találni a felszínen és a mélyben.

Mielőtt aludni mentek volna, eldöntötték, hogy ki fog elindulni a felfedező útra.

Malcom és Max mindenképpen kell a Tűzmadár helyre pofozásához, de Paul és Hiroshi is ott maradt. Syssi Steward, mint komputer technikus vett részt a személyzet soraiban, s az ő aranykezére a komputereknél ugyanolyan nagy szükség volt, mint Boris és barátja Pawel szakértelmére.

Ted Fly viszont úgy döntött, hogy ő is a fedélzeten marad. A rádió berendezés újraépítésében akart részt vállalni.

Dick Robbsont és az orvosnőt, Helena Braunt ismét visszatartotta Max, aki már elismert vezetővé vált közöttük. Ugyanis hivatalosan Malcom Shelley lett volna Ron Gallagher után a parancsnok, de a csendes őrnagy csak a harci cselekmények megszervezésében mutatott átlagon felüli képességeket, a csoport irányításához viszont Max Lindström sokkal jobban értett.

Kettéosztották a maradék személyzetet. Hatos csoportokban, két irányban fognak útra kelni.

Az első részleg vezetője, Dianna Mclaulyn lett. Közös felkiáltással választották a Zeusz-I főnökévé.

Ehhez a részleghez csatlakozott Edwarda Wittman, Helena Warsawsky, Pierre Oscamp, Joe Raba.

A másik terepjáró főnökévé avatták fel a nagyszájú, de kedves Juanita Domingezt, s hozzá csapódott Syvia Star, a barátnője. Bár ketten voltak és a többi is szívesen lépett a Zeussz-II személyzete sorába. Itt Ladiszlaw Canisay, Carlos Phoenix, Sabrina Dark és Alexsandra Speed sorakozott fel.

Carlos következetesen drukkolt azért, hogy Sylvia és a másik lány, Alexandra egy csoportba legyen vele, mert ki akarta deríteni, kik ezek a lények?

De egyenlőre csak vont egyet a vállán és elindult aludni.

026.

A Zeusz típusú terepjárók.

Ezeket a gépeket a Hattyú 61 csillagközi expedíció számára kísérletezték ki, a Világtanács szakemberei. Tíz személyes befogadására és minden kényelemmel történő ellátására rendezték be.

A gép méreteinél fogva erre alkalmas volt, mert öt méteres szélességével, húsz méteres hosszával és négy méteres magasságával megfelelő tért alakítottak ki.

Ez a csapott orrú terepjáró légpárnás fő közlekedési módjával gyors és rázkódásmentes utazást biztosított. De a légpárna kikapcsolásával átalakíthatóvá vált hajóhajtásra. Igaz így nem volt gyors, de a tervezők nem minden esetben a száguldást vették a gép működésének alapjául. Az egész szerkezet, áramvonalas, kemény berillium- titán acélpáncél borítással az expedíció tagjainak védelmére állt. Három bejáratott terveztek rá, így a gép odaállhatott bármi mellé, kijárat mindig volt.

A védelmét még a páncélzaton kívül egy forgatható kupolába szerelt lézerlöveg és antivető segítette. De ezek a fegyverek kicserélhetőek voltak egy negyven milliméteres gépágyúra és egy különleges oltó-altatófegyver komplexumra.

A Tűzmadár személyzetének hat fője nagyon kényelmesen elfért a Zeusz testében.

Az összes saját holmikat bevitték a gépbe. Több váltás öltözetet is kivettek a hajó raktárából.

Megszabadultak az alnitida öltözéküktől, végre felvették a jobban álló kényelmes földi ruhájukat és elővették a sokkal könnyebb, de nagyobb hatású saját lézerfegyvereiket.

 Carlos a Zeusz-II tetejére rászerelt egy tartóvázat és a tornádó-3 vadászgépet is magukkal vitték.     

027.

Zeusz –I

A kis csapat reggeli után elbúcsúzott a többiektől és beszálltak a terepjáróba.

Amíg a többiek integettek, Edwarda beült a vezetőülésbe és megnyomta a hármas hajtómű indítógombját. A motorok felzúgtak és a gép felemelkedett a talaj fölé. ötven centiméteres magasságra állította be a légpárnát a lány. A Tűzmadár mellett álló személyek menekültek minden irányba, mert a felkavarodott port ők sem szerették. Ekkor a toló hajtóművek is beindultak.  A gép méltóságteljesen megmozdult, elfordította a csapott orrát, s a folyó hullámai közé siklott. Átkelt a széles víztükrön és elsüvített a hajó körül állók szeme elől.

Hamar elrejtette a száguldó gépet a dús aljnövényzet.

A lány apró kormánymozdulatokkal próbálgatta a járművet és kényelmes tempóra állt rá. Nem volt miért sietniük, hiszen itt élik majd le az életüket.

–Nézzétek! Mutatott ki a tájra Beatrix.–Egy igazi paradicsomi állapot. A Föld minden vidéke sokkal rendezettebb formátumú, de itt látszik még érintetlen a terület.

A fűszálaktól a fáig minden úgy van, ahogy évmilliók alatt a természet berendezte.

–De ki is bánthatta volna?

–Senki! Ott az a vihartól kicsavart fa! Rádőlt a többire s a gyökerei az égbe csavarodnak. Mikor történhetett? Ezt senki sem tudja! De mégis szép látvány!

Pierre átszólt a folyosóról.

–Minden eredeti állapotban van! De itt vannak mérgező növények, kígyók, betegséget hordozó rovarok és sok-sok húsevő ragadozó állat, akik alig várják, hogy kitedd a lábad a gépből, s már csámcsognak is az oldalbordáidon, bizony!

A többiek nevettek, Dianna pedig leintette a férfit.

–Miért ijesztgeted? Annyira megrémült, ki sem fog majd jönni innen!

Beatrix felvetette a fejét és dacosan nézett társai szemébe.

–Tévedtetek! Nem ijedtem meg! Itt a fegyver! –Csapott a lézerre.– Vadászni fogok rájuk!

–Te! –Húzta meg Pierre ingét Joe.– Nézd a kis vadmacskát! Ne vadászunk rá?

A lány meghallotta a halk megjegyzést és nem bírta el visszavágás nélkül.

–Vigyázzatok!– Megrezgette körmeit.– nehogy én kapjalak be benneteket!

–Mikor?–Csillant fel a két férfi szeme.

–Abból nem esztek!–Feleselt Beatrix. – Joe inkább foglalkozz a kedvenc kettős csillagaiddal

–Hohó! Ez övön aluli ütés volt! –Védte kedvenc bolygóját Raba. – Ne bántsd őket! Nagyon is érdekes jelenségek!

–Melyikre gondolsz?

–Az Epszilon Aurige kettős rendszerére!

De erre a többi is beavatkozott a kialakult csillagászati vitába. Mert többek szerint az Aurige rendszere nem is kettőscsillag.

–Hé! Hát akkor micsoda?

–A legutolsó csillagászati előadáson hallottam, hogy csak egy óriási csillag van ott. Egy szuperóriás. Sárga fényű, amely körül semmiféle kísérő nem kering, s csak egy sűrű kozmikus gáztömeg kavarog körülötte. Abból lehet majd egyszer, de csak nagyon sokára egy igazi kísérő!– Vágta oda a férfinek Helena Warsawsky.”

                                                                                                   foly. köv.