Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Enyedi János: A végtelenség lovagjai XXIV.

2021.06.27

XXIV.

 

Raba már eljutott a terepjáróig. Beugrott és indított. A gép felbőgő motorokkal mozdult Pierre felé., aki ott térdelt a fűben és figyelte a terepet.

Egy rövid kard suhant át a levegőn és nagyot reccsenve beleállt az alig élő Pierre Oscamp hátába. Az űrhajós előre bukott.

–Neeeem!– Üvöltött Joe Raba. Nagyon dühbe gurult. Elvezette a romokig a gépet, kinyitotta az ajtót és felrohant a gép kupolájába. Antianyagra váltotta át a fegyverrendszert és megvárta, amíg a lányok beszálltak a terepjáróba. Ekkor lőni kezdett. Kereste a cikázó vadembereket és minden mozgóra lőtt.

Helena visszatért a terepjáróval Pierréhez, kiugrottak és beemelték a halott űrhajóst.

A dombtetőn újra megálltak és Helena odaszólt a lövöldöző Joe-nak.

–Most már abbahagyhatod! Nem hiszem, hogy maradt élő a romok között!

–Nem lehet rajta segíteni! –Néztek egymásra a lányok Pierre teste fölött. –A kard elmetszette a csigolyák közötti gerincvelőt! Mire talajra bukott, addigra már meghalt!

 A dombtetőn kerestek egy helyet és Joe megásta társa sírját.

Helena és Dianna addig bekötözte Beatrixot, miután eltávolították a vállából a nyílvesszőt.

Szerencsére fontos eret és ideget nem ért a hegy. Így könnyű sebnek ígérkezett a találat.

Hegspray segítségével fertőzésmentes kötést biztosítottak a sziszegő Beatrix Webbsternek.

Joe beemelte a férfitársát a sírba.

Egy erős fóliazsákban nyugodott a halott űrhajós.

A föld helyére műbetont öntöttek és a képlékeny betonba tették Pierre Oscamp szkafander sisakját, az űrruha jelvényével. Öt perc múlva már nem lehetett kivenni a betonból a sisakot.

Így emlékeztek halott barátjukra, fegyvertársukra.

Majd közölték a többiekkel, a Tűzmadárral és a Zeuszt-2-vel, hogy mi történt velük és indultak a már közeli tengeren parkoló terepjáró felé.

 041.

Fél évvel később.

Hold –III bázis.

Richardson tábornok és a többi vezérkari tiszt megérkezett a holdjárattal. A III. bázis parancsnoka fogadta őket.

–A tervnek megfelelően elkészült az első űranyahajó! A kísérleti utat megtették, a Wizard típusú egység a követelményeknek mindenben megfelelt. A felszerelés és a fedélzeti egységek már a hajón vannak, a feltöltés teljes, a legénység készen áll a felavatásra és a rendszerbe állításra.!

A tábornok kezet nyújtott.

–Köszönöm a mindenkori segítőkészségét!

–Ez igazán természetes! – Vont vállat a parancsnok és a főnökséget a közeli kis űrhajó felé irányította.

Az avatóbizottság vezetője, aki a Világállam Fejlesztési Minisztere is volt egyben, nem sokat tudott erről a Wizard egységről, csak azt tudta, hogy neki kell felavatni és ilyen is van. Odafordult Richardsonhoz:

–tábornok! Röviden ismertetné, mi is ez a hajó?

–Egy nyolc kilométer hosszú, öt kilométer széles és két kilométer vastag téglatesthez hasonlító egység. Amely  a fedélzetén egy repülő wing/szárny/Mosquitó rombolót, egy wing Mosquitó vadászt, egy wing Dart távolsági járőrvadászt, egy wing Démon típusú távolsági rombolót és  66 darab ellátó – javító egységet visz magával!

–Óriási méretű egy gépezett!–Bámult a tábornokra a miniszter.

–Így van! Négyszázhatvanhat űregység van a fedélzetén. A létszáma 9800 fő. Fedélzeti tűzrendszereivel minden támadás elhárítására képes. Most ez az első, de már gyártás alatt van a következő hajó.

–Ehhez nagyon sok anyag kell! –Csodálkoztak a bizottság tagjai. – Képesek vagyunk ennyi előállítására?

–Nagyon nehezen ezt elismerem!–Vont vállat a tábornok.

–A továbbiak elkészítéséhez megkezdtük a Vénusz kitermelését.. Ott már megindult a munkafolyamat és kellő mennyiséget fognak szállítani.

–Mit érünk el ezekkel a monstrumokkal?

–Ezek távolsági járőr egységek. Sokkal több hajót tudnak azonos energiafelhasználás mellett üzemeltetni, mint ha ezt a kis méretű egységekkel oldanánk meg. A csekély létszámú rajok helyett majd ezek végzik a munka java részét.

–A felavatás után azonnal rendszere is állítják?

–Igen! Önálló feladatokat fognak kapni. A Tűzmadár is, ezt önök jól ismerik, nagy rombolást csinált az ellenség területén. De ez csak egy hajó volt!

–Régóta nem hallottunk róluk semmit. Mi történt?

A tábornok megállt és a kérdező szemébe nézett keményen.

–Ők úgy indultak el, hogy a visszatérésükre az esély szinte egyenlő a nullával! De vállalták a feladatot! Az utolsó értesüléseim szerint megsemmisítették őket, a Hattyú 61 támaszpont felrobbantása után.

–Értem! –Bólintott megadóan a kísérő.

–Sajnos nem érti! –válaszolta Richardson.–A legjobb személyi állomány ment vele. A Flotta legjobbjai!

 A bázisparancsnok a vendégek elhelyezése után a startjelet megadta és a kompszerű jármű lassan felemelkedett a hold talajáról és elindult a messzi űrben keringő Wizard felé.

 042.

A Tűzmadár.

A terjeszkedő alnitida birodalom a rámért csapások ellenére terjeszkedett. Javarészt az akciókat megszüntette a Föld ellen. Ezzel nagy erők szabadultak fel. A föld a békés egymás mellett élés javaslatát terjesztette az alnitidák elé.

A birodalom vezetői tárgyaltak a felkínált javaslatról, de elég világosan látszott, hogy csak az időt húzzák. Erőt és időt akartak nyerni a megfelelő visszacsapáshoz. A Világállam vezetői ezt tisztán látták és készültek, nehogy a majdani alnitida támadás meghódítsa a naprendszert.

Az alnitida nyersanyagkutató flotta tábort vert annak a Napnak a hatodik bolygóján, amely rendszerében a Tűzmadár személyzete élt. Az ellenség hajói egyre beljebb hatoltak a rendszerbe, minden bolygót gondosan átkutatva. Így jutott el egy Wezzan a második és a harmadik bolygó övezetébe.

Ráálltak az Új-föld pályára és megközelítették a felszínét.

Már a légkör szélénél jártak, amikor az egyik tiszt izgatottan jelentette a parancsnoknak:

–  Kapitány! Hólóvíziós adást fogtam a felszínről!

Mire a parancsnok utasította a tisztet, hogy az adást hozza be. a hajó képernyőjére. Valamint utasította a bemérő központot, hogy az adás helyét azonnal mérje be. De elrendelte a riadót is.

–Itt az adás!–A kép kivilágosodott és megjelent egy szakállas arc.

–…. soha nem fogjuk rendbe hozni! De most kilépek, mert az ebéd elhűl és Syssi elharapja a torkom, ha kések!– Ezzel ki is kapcsoltak.

–Parancsnok! a computer szerint az adás földi nyelven hangzott el és élelemről volt szó! A kiértékelés még folyamatban van.

– Földiek itt? Mit keresnek azok ilyen messze?

–Nem tudom!

–Megvan a koordinátája!–Jelentkezett be a bemérő központ.

–Betáplálni a harcállásokba!

 Felbolydult a hajó. Mindenki készülődött a harchoz. A bemérők jelentették, hogy egy hajóról van szó, ami ott van a felszínen.

–Támadáshoz felkészülni! Vigyázzatok! Óvatosan kell megközelíteni és lehetőleg lézert használjatok, mert ki kell szedni belőlük mit, keresnek itt?

A célzó berendezések működésbe léptek és már ott volt a képernyőn a Tűzmadárteste.

–Szokatlan a formája, olyan, mint egy széttört Lywwen-6! De szerintem az is , csak nagyon sérült! Csak lézert használni. Nem számítanak, hogy jövünk!

S lecsaptak a gyanútlan gépre. A Tűzmadár személyzete későn észlelte a leszálló egység nagy robaját. Arra még volt idő, hogy a védőkupolákat kiemeljék, de használni már nem jutott idő.

A lézerlövések sorra tették használhatatlanná a gépkezelőkkel együtt a fegyvereket.

Sorra halt meg a csapat tagjai közül, Pawel Boruslaw, Boris Suworjew, Edwarda Wittman.

A Wazen nagy robajjal leereszkedett a Tűzmadár mellé. Az alnitidák kiözönlöttek a hajóból és megrohanták azt a nyitott bejáratot, amit Malcom Shelley a nagy kavarodásban elfelejtett bezárni. De ha bezárják az ajtót, az alnitidák ezt öt perc alatt szétlövik, mert egy csoport nagy lézert cipelt ki a gépből. S egy löveg már oda is fordult, hogy tüzével segítse a rohamozókat.

Így az ellenség betört a folyosóra. Paul Garett gyorsan bevágódott az egyik kiugrószerű műszer mögé és két alnitidát le is lőtt.  Azok tűzében nem tudta sokáig tartani magát, így kénytelen volt gyors visszavonulást végrehajtani. Egy lövéssel megsebesítették. Hiroshi Kuhimotó a navigátori terembe fészkelődött be és a belépőkre olyan pontosan lőtt, hogy sorra szedte le a betörő ellenséges katonákat. Syssi Steward hátulról irtotta őket, de ellőtték a kezét, kiesett a kezéből a fegyver. Mire elérte volna a másikkal, addigra négy ellenség vonszolta kifelé, a Wezazan egység felé.

Hiroshi körül elcsendesedett minden. A férfi rosszat sejtett.

Nem sokáig. Egy gránát röpült a fedezéke felé.

Megpróbálta visszadobni, de késő volt. A gránát a kezében robbant. A felsőteste darabokra hullott.

Dick is védekezett. Annyira, hogy őt is gránáttal intézték el.

Max elindult, hogy felvegye a harcot a támadókkal, de egy elrejtőzött alnitida leütötte.

Így az egész hajó személyzete vagy halott, vagy fogoly lett.

 A Wezzan parancsnoka az egész akció lebonyolítása alatt ideges volt, mert nem tudta, hogy a megtámadott egység teljesen egyedül van –e. Idegességét fokozta az a tény is, hogy a holoviziós adást vették. Mert arra is számíthatott, hogy akár több egység tartózkodhat a rendszerben. Ő pedig nem szeretett a keményen küzdő földiek ellen, főleg túlerő ellen harcolni, mert ez beláthatatlan következményekkel járhat a Wezzan és személyzete számára.

Azt sem tudta, hogy az adás kinek szólt, ki volt az ellen állomás. Milyen technikai eszközökkel rendelkezik. Hol van, a támadást le tudta-e adni a megtámadott hajó. Csak abban reménykedett, hogy nem, mert a bemérő központ nem jelezte, hogy hólóadást észlelt volna a hajóról.

Így a leggyorsabb és a lehető legóvatosabb megoldást választotta.

–Gyorsan a fedélzetre hozni a foglyokat! Starthoz!

Itt nem merte kihallgatni a rabul ejtett személyzetet, mert a kihallgatás alatt bármikor érkezhet ellencsapás.

A lövegállomásoknak kiadta a parancsot.

–Roncsot felszállás után megsemmisíteni!

A Wezzan kitört a légkörből. A harci tornyok egyszerre nyitottak tűzet. A Tűzmadár beleremegett a becsapódásokba és egy nagy villanás után, szertehullottak a nagyon sokat kibírt, kalandos sorsú gép darabjai.

A robbanás helyét egy nagy gödör jelezte.

 Az alnitida egység száguldott a hatodik bolygó felszínén létesített támaszpont felé.

Syssi Steward ott feküdt az egyik szoba pihenőjén és a kezei össze voltak kötözve.

Már úgy érezte, hogy a fájdalmat nem bírja ki sokáig üvöltés nélkül, amikor kinyílt az ajtó és Max Lindströmöt cipelték be két alnitida. Ledobták a padlóra és újra bezárták az ajtót.

A lány elfelejtkezett a gyötrő kínokról és feltápászkodott.

–Max!

Semmi válasz. A férfi a fejére mért ütéstől még mindig ájultan feküdt.

–Max!

Erre már halk nyögés volt a válasz. pár perc eltelt, mire a kapitány felült. Meglepődött, hogy Syssit látta. Azt hitte, hogy a csapat tagjai közül még ő van csak életben.

–Oldozz ki! Nagyon fáj a kezem!­ Kérte a lány.

Mivel Max nem volt megkötözve, így némi nehézség után kioldotta a lány kezét.

–Ellőtték? –Nézett a találat következtében átégett kézre.

Ami lassan duzzadt és egyre vészjóslóbb színezetet öltött.

–Most mi lesz velünk?– Nézett rá Syssi. „

 

                                                                                                                  folyt. köv.