Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Enyedi János: A végtelenség Lovagjai XXXI.

2021.08.05

XXXI.

 

–Itt a Destroyor- csoport!

–Maradj folyamatos adáson! Bemérem a helyet. Adj szintjelet! –Egy kis gomb benyomásával indult a szint.

–Jó! Elég! Bemértelek! Jövünk!

Montea megkérdezte:

–Ki volt ez?

–Nem tudom!–Tette szét kezét Joe Strafford. –De idetalált ez biztos!

–Mi van akkor, ha ellenség?

–lehetetlen!–Nevettek a földiek.

 050.

A Wizard fedélzetén.

A Demon és a Dart egységek a Mosquitókkal együtt felkészültek a kilövésre.

Két Demon, amely húsz személy szállítására volt alkalmas, most kisiklott az anya egységből.

De  a fedélzetein csak két űrhajós és nagy mennyiségű harci anyag készült a kidobásra.

Háromszázharminc egység húzott ki a fedélzetről és indult el egy oszlopban a belső övezet felé, nyolc egység pedig kísérte a két megrakott Demon FHB- 04/MP típusú járőrbombázót.

Az alnitidák észlelték a nagy tömegű, közeledő csoportot és hívni kezdték őket. Még nem lehetett tudni, hogy saját egységeik közelednek, vagy a földiekké. A bemérő célközpont végre kiderítette, hogy ellenséges egységek közelednek..

Felvijjogtak a harci riadót bömbölő riasztóberendezések és a Coor-Flotta állománya rohant az egységeikhez. A földiek kettős törzsű Mosquitó PE-2 M rombolói ekkor már meredek manőverrel csaptak le a védőállomásokra, amelyek a közeledő kis gépek felé osztották a tölteteiket.

A szétfröccsenő gépek lecsaptak. Sorra suhantak elő a törzs nyílásaiból a Chinoord típusú antianyag töltetű űrtorpedók. A rombolók ezután már fegyelmezett fél karéj alakot öltve száguldottak tovább, nem törődve a hátuk mögött maradt védőállomásokkal, amelyek sorra robbantak fel.

A belső bolygókról felszálló egységek rendezetlen hullámban érkeztek a távolról tüzet nyitó harci űrhajók közelébe, ami kissé megritkította a sorokat.

Akkora kavarodás tört ki a két övezet határán, hogy a bekapcsolt radarhullám elnyelővel közeledő kis raktárnak felhasznált két Demon FHB a kísérő rajjal könnyen átsiklott a védelmi rendszeren.

A Coor- bolygó felett újra működésbe léptek a hajtóművek és ekkor hangzott el az a párbeszéd, ami végtelen örömmel töltötte el az ott tartózkodó földiek szívét.

Rohantak a hegyoldalba. A kísérőgépek leváltak és a környéket vették őrizett alá.

A két Demon az újabb jelzéssorozatra leereszkedett a csúcs alatti kis fennsíkra.

A két gép négyfős személyzete segített a két kísérőnek a kirakodásban. A kékek is szorgoskodtak. Így negyedóra sem telt el és a leszállt gépek újra felemelkedtek a magasba. Joe utasítására a szállítmányt eszeveszett ütemben cipelték visszakanyarodva a védelmet nyújtó barlangrendszerbe.

Időben. Alig tűntek el a hegy gyomrában vijjogva közeledett egy alnitida járőrraj, hogy felvegye a harcot a földiekkel. A sokkal gyorsabb űrhajók könnyen ott hagyták a csak légkörben használható járőrgépeket.

–Elmenekültek!–Jelentette az alnitida parancsnok az elöljáróinak. Csak később derült ki, a vizsgálat folyamán, hogy tévedett.

A gépek visszafordultak, és mint a villám csaptak le az ellenséges járőregységekre. Pillanatok múlva lángoló roncsok borították el a tájat és a kis fölfelé tartó flottilla már közölte is a Wizard fedélzetével:

– A kirakodást végre hajtottuk!

–Visszatérni!

A földiek is nagy verekedés közepette húzódtak a külső övezet felé. Várták a visszatérő kis rajt, amely hátba támadta a társai ellen vonuló flottát. Olyan eredményesen tevékenykedtek a csak előre figyelő alnitidák között, hogy amikor kiderült, a sorok között földi gépek rombolnak, óriási pánik tört ki.

Menekült mindenki. Tűzharcban törtek élre a földiek és a többi egység fedezete alatt távolodtak a szervezetlenül védekező alnitidák egységeitől.

Minden hajó ekkor megfordult és maximális gyorsulással suhant a Wizard felé.

Az alnitidák a ritmusváltást nem merték követni, ugyanis valamiféle cselt sejtettek az ügy hátterében.

Igaz  Wizard fedélzetén is bolondokháza volt, mert a lehető legnagyobb ütemben fogadták a helyükre érkező egységeket.

–Torpedó kilövésre felkészülni!–Adta ki a parancsnok az utasítást. Nyolcvan antianyag töltetű rakéta süvített ki a kilövőállomásokból. A gépek egyre szálltak le a fedélzetre.

–Mennyi van még kint?

–Ha minden gép épségben tér vissza, akkor még nyolcvankét darab!

– Az nem nyolcvankettő, csak harminchét! A többit kilőtték!

A radarközpont ügyeletese jelentkezett be:

–Elindultak errefelé az alnitidák!

–Tudok neki örülni! Egyes színt! Kezelők a harcállásokban vannak már?

–Készen állunk!

–Kettes?

–Kész!

–Rendben!

Az egyes a hajó felső páncélzata, a kettes az alsó védőrendszer lövegállásait jelentette.

–Jobboldal?

–Oké!

–A bal is kész!– Előzték meg a kérdést.

A parancsnok a távolodó rakétákat figyelte. Szétszóródva repültek az alnitidák felé.

–Most!

A rakéták feje szétesett és az antianyag szerteszállt az űrben.

Egy felhő keletkezett, mely sodródott a közeledő alnitidák felé.

A Wezzanok és a Lywwenwk beérkeztek a felhőbe.

Az anyag találkozott a szétszóródott antianyaggal. Robbanások között sorra tűntek el a behatoló ellenséges hajók.

Ez alatt a Wizard az összes egységét a fedélzetre vette és távolodott a rendszertől. 

–Áttéréshez felkészülni!

–Mehetünk!

–Áttérni!

A hajó a Naprendszer szélén bukkant fel és hazafelé tartott. A parancsnok jelentett Richardsonnak:

–Az akció sikerült! Kipróbáltuk a védő-felhőt is, nagyon hatásos! Veszteség :14 Mosquitó Pe-2M, 6 Mosquitó Nh-001/a, 21 Dart HS és 4 Demon EHB. Kérem a kilőtt egységek feltöltését!

 051.

Az Új-föld felszínén.

Felébredt a három űrhajós és nagyot nyújtózkodva körülnézett a szobában, ami napfényben sokkal barátságosabb jelleget kapott, mint az éjszakai fáklyafényben.

A puha takarókkal borított ágy sokkal kellemesebb pihenést nyújtott, mint a part homokja, ahol az első éjszakájukat töltötték. Alexandra elfelejtette, hogy hol van, s mi történt az este folyamán. Carlos pedig hagyta, hogy társnője saját magától jöjjön rá, mi is történt.

–Helló!

–Hol vannak a fegyvereink?–Nézett körül Juanita.–Az este letettük a ruhánkat és a fegyvereket oda! –Mutatott az asztalra. –De most nincs ott!

Phoenix ásított egyet, majd visszafeküdt.

–Ennyi a véleményed?

–Mondhatjuk így is! Csak nem számítottál másra?

–Bolond! –Dühöngőt a lány.–Ruha és fegyver nélkül teljesen ki vagyunk szolgáltatva!

–Jó

!–Bólintott a társ.– Ez csak ez a problémád, attól még nyugodtan alhatunk tovább!

 Alexandra, aki megértette mire is gondolt a férfi végül elmagyarázta a másik lánynak, hogy idegeskedésre semmi oka. A tegnapi napot épségben megúszták, s most jól őrzött vendégeknek tekintik őket. A ruha és a fegyverek hiánya pedig ne okozzon gondot, mert csak hoznak majd valami öltözéket.

Az előadás vége a lehető legjobb pillanatban hangzott el. Felnyílt az ajtó és belépett négy rabszolga. Díszes öltözékeket hoztak magukkal, nagy hajlongások mellett tették le az ágyakra.

Majd megálltak, parancsra várva.

Phoenix egy érthető mozdulattal kiterelte őket a szobából. Neki is álltak az öltözésnek.

–Na látod!

–Ez jobb és szebb ruha, mint amit viseltünk!

–De nincs fegyverünk!

–Majd lesz!–Intett Alexandra.

–Azt hiszem, hogy azzal is el fognak látni minket. De fegyvert nem annak rabszolgák kezébe.

Juanita végül megnyugodott. Látta, hogy aggályainak nincs helye, így ő is felöltözött a többiekkel együtt.

Meghozták a reggelit is. Pazar felszerelés, rengeteg különféle étel..

S hozzá illatos üdítőitalok, s borok.

–Ez igen! Ezt nevezem kiszolgálásnak!

–De nincs villa és kés!

–Akkor kézzel eszünk!

Az étkezés alatt nem zavarta őket semmi. Amikor viszont kiléptek a szobájukból ott állt egy fegyveres és intett, hogy kövessék. Amerre elhaladtak, a fegyverrel tisztelgő katonákat látva csak megnyugodtak.:

–Ennyire komoly a vendégségünk?

–Amint a mellékelt ábra mutatja!

A palotaszerű villa parkjában kötöttek k. Itt egy idősebb férfi várta őket. Intett, hogy üljenek le. A katona eltávozott.

Az idős lény felvett egy kis poharat és gondosan kiejtette a nevét, s figyelte, hogy reagálnak a földiek.

–Te ez nyelvet oktat nekünk?

–Ha itt élünk, akkor illene is megtanulni!

S visszaismételték az oktató által kiejtett szót. Az öreg elmosolyodott és kijavította a kiejtés hibáit.

 052.

Két hónappal később a Coor –bolygón.

Az ellenállási mozgalom felszámolására az alnitidák egyre keményebb és egyre hatásosabb intézkedéseket foganatosítottak.

A két újonnan érkezett földi szakember, a nagy halom felszereléssel együtt már vagy négyszer települt át, mert a hegyet több alkalommal megtámadták a hódítók.  

A többi földi pedig ott ahol épp tudott, akadályozta a hódítók terveit.

Montea, régen dédelgetett tervét tárta elő a segítőtársaknak.

A Diennwiess Területi Főhadiszállást akarta megtámadni. Azt az épületet, amit egyszer már elfoglaltak a földiek, mikor az űregységek gyárát keresték.

A két újonnan érkezett szakember a már gyakorlottabb földiekkel együtt felszerelkeztek a támadás végrehajtására. A zömökebb, fekete hajú Ralf Warren a két Demonnal érkezett közül a vidámabb és elevenebb volt. Társa a lassú mozgású nagydarab szőke, Olaf Sigbjörnson viszont az egyik legjobb harcosnak számított a rendszerben. A látszólagos lassúsága a végtelen nyugodtságot álcázta.

A csapat úgy döntött, hogy két járművel hajtja végre a megtervezett akciót. De Rick is be akart szállni, így a végleges határozat három irányt adott meg. Ebből kettőt a járműveknek és a harmadikat a járőrgépnek tartották fent.

A két jármű már régen úton volt, mikor Rick Malloyn beült az alnitida gépbe. Mellette a kék lánnyal Cora Da Konghr-ral.

–Jó utat! –Integettek a kékek.

Cora hívta a két terepjáró gépet.

–Itt vagyunk a kijelölt helyen!–Hallatszott a kettesszámútól. Az egyes még úton volt.

De hamarosan jelezte, hogy készen áll a feladatra.

A járőrgép szembe indult a főhadiszállás épületével. Az éjszaka átalakították a járőrgép fegyverzetét, kicserélték antianyag vetőre a lézerfegyvert.”

 

                                                                                                    folyt.kőv.