www.kanizsaijozsef.eoldal.hu

XXXV.

„

–Nagy ügy!–Vont vállat megvetően Joe.–Majd elverjük a kis kezüket, csak ugráljanak!

–Lejjebb adod a hangod, ha megtudod, hogy a dorakok sokkal erősebbek, mint mi. De a komolyabb probléma csak most jön. Értesítést kaptam arról is, hogy a dorakok ide egy küldöttséget fognak indítani!

–Minek?

–Azzal az ürüggyel jönnek, hogy megvegyék a laeretől Ramazsarhan tartományt!

–Ezt nem értem!–Állt meg Carlos.– Ha a dorakok erősebbek, mint mi, akkor miért ajánlanak fel aranyakat egy olyan tartományért, ami ott fekszik az országuk mellett és simán le lehetne rohanni?

Ehriah keserűen nevetett:

–Ez lesz az indok, hogy miért jönnek ide! De nem ez az igazi ok! A küldöttség egy része bérgyilkosokból áll. Meg akarják ölni Kwindhut és engem. Mert egy irányítás nélkül maradt  és a hatalomért viszálykodó országot sokkal könnyebb legyőzni!

Ezt nem mondhattam meg Kwindhunak, mert ti is ismeritek a vérmérsékletét. Most jön jól, hogy Cally leköti minden idejét! Azt hiszem, meg kell akadályozni, hogy a király a küldöttek megérkezése után elhagyja a palotát, mert itt jól szervezett védelem veszi körül. S mivel már tudtok a tervről, így nem lesz nehéz meghiúsítani!

Raba a társához fordult:

–Ha ezek megérkeznek, akkor mi automatikusan …..

–Mi matikusan?­–Nézett nagyot a királynő. Joe nevetve kért bocsánatot, hogy a földi nyelv egyik kifejezését használta. Elmagyarázta, hogy azonnal elfogják a küldöttséget és kivallatják őket. De a nő leintette:

–Nem lehet!

–Miért nem?

–Mert az azonnali háborút jelent! Erre a laerek nincsenek felkészülve. A dorakok ugyan erősebbek, de azért tartanak jól kiképzett laer harcosoktól. Ezért kell előbb a viszály!–Majd intette őket, hogy senkinek egy szót sem.

Phoenixnek eszébe jutott a hírnök. De Ehriah közölte, hogy az már visszatért a dorakok közé.

Visszakísérték a királynőt a lakosztályba. Majd ott maradt vele Joe, a testőrparancsnok pedig elindult, hogy intézkedjen.

A lakosztály bejárata előtt találkozott két régi ismerősével.

A két őrt álló lány, ugyanaz volt, mint amikor Carlos elvette a dárdáikat. Most mosolyogva tisztelegtek a nagyfőnöküknek.

–Jól vagytok?–Nevetett Phoenix.

–Igen uram!–Hangzott a válasz.

–Mikor lesz a váltás?

–Most jöttünk ki ide!

–Holnap délelőtt keressetek meg a gyakorlótéren.

–Igen uram!

Phoenix megállt. Furcsállta a sok „igen uramat”

–Ezt nevezem! De szabályosak vagytok!–Eddigi komolyság megtört. Az egyik lány odahajolt hozzá. Belesúgta a férfi fülébe:

–De csak szolgálatban!

Carlos tréfásan megfenyegette őket és a többiekhez fordult. Itt nagy óvatosan elmesélte, mit is mondott nekik a királynő.

Összedugták a fejüket és kitervelték, hogy védelmezzék meg az uralkodót a támadástól.

–Nehéz feladat!–Morogtak, mert ők is úgy ismerték Kwindhu természetét, mint a tenyerüket.

Az első határozat az lett, hogy a testőrségen kívül mindenkinek megtiltották a palota területén a fegyverviselést. Nem bíztak semmit a véletlenre.

A testőrséget eddig is tanították, de most Alexandra és Sabrina a három férfival együtt nekilátott és csupa, eddig még nem mutatott speciális fogásokat tanított velük. A testőröket meglepte ez a tömény kiképzés, amire most sor került, nem is értették, miért van rá szükség, de élvezték a megszerzett védekező és támadó fogások gyakorlását. Így aktívan dolgozott mindenki.

Az idő csak telt, de a küldöttség csak nem akart megérkezni.

Ez az idő nagyon jól jött, mert elkeseredett vita folyamán lehetett csak Kwindhut meggyőzni arról, hogy egyezzen bele a fegyverviselési tilalom bevezetésébe. Ehriah támogatását is igénybe vették. Ekkor engedett csak a király.

 057.

Alnitida csillag.

Az Alnitida Birodalmi Tanács összeült.

A Coor- rendszer elvesztése nagyon feldühítette a vezetőséget.

Ezért a rendelkezésre álló összes haderőt át vezényelték, megtorló hadjáratra készülve a Coor ellen.

Az összes flottaparancsnok ott állt a Birodalmi Tanács elnöke előtt, aki kiadta, hogy a rendszert vissza kell hódítani és a földieket meg kell semmisíteni. Ha semmiféle képen nem megy a rendszer visszafoglalása, akkor a Coor- bolygót az új típusú antianyag rombolóval fel kell robbantani.

 058.

A Coor felszínén.

Nagy harcokat vívtak a végsőkig védekező alnitidákkal a kék ellenállók és a földi egységek. A bolygón kitört a kék felkelés és ez elősegítette a felszabadító erők harcát. Montea a nagy űrbeli ütközet hírére elindította a lázadást. Bátran harcolt minden kék, pedig még nem volt tökéletesen kidolgozva a lázadás tervezete. Ez sok áldozatot követelt, de a szívósan küzdő kékek győztek.

Ott harcolt a soraiban a földi űrerők szakemberei is. Bettyna a 83. kikötő ellen indított támadásban vesztette életét. Karl Bruckner a védőközpont bevételénél esett el. Olaf ugyan megsebesült, de végigküzdette ezt az eszeveszett nagy verekedést. Joe Strafford is meghalt, de már a győzelem kivívása után. Egy elvetemült alnitida lesből lelőtte.

Leszálltak a bolygón a Földi űrerők egységei.

A kékek boldogsága leírhatatlan volt, de a felszabadítók lecsitították őket és azonnal megkezdték a védelem újraszervezését. Az egész flotta tudta, hogy rövid idő múlva a hódítók óriási ellencsapása zúdul a rendszerre. A föld sorra küldte a nélkülözhető védőegységeit, hogy sikerüljön megfelelően megerősíteni a Coor- rendszerét. Arra azonban vigyáztak, hogy a Naprendszer védelme biztonságos maradjon, mert azt senki sem tudta, hogy az alnitidák ereje hol akar bosszút állni. A Wizard és a Warren űrhajó- hordózok a távolsági járőrszolgálatukat felfüggesztve, ott cirkáltak a belső övezetben, teljes készenlétben arra, hogy a veszélyeztetett helyekre érkezhessenek.

Rick és Sigbjörnson a Warren fedélzetére szállt, s átvették a szolgálatot, mint Dart- pilóták.

Cora Da Konghr is velük tartott. Ő lett a Naprendszeri Véderők első, idegenszármazású beosztottja. A két nőről, Alexandra Speedről és Sylvia Starról még nem tudta senki, hogy idegenek voltak.

Claudia Warren megkereste őket és akkor mesélték el részletesen, mi is történt a férjével.

 059.

A laer királynő sétára indult.

Vele tartott Carlos és Joe Raba is. A késői időponton nagyon meglepődtek, de tudták, nem egyszerű sétálásról van itt szó, így hamar ott lépkedtek Ehriah mellett. Aki viszont közölte, hogy a dorak küldöttek elindultak Taok felé.

–Sokan vannak. Több, mint ötvenen!

–Azoknak a fele legalább csak egyszerű kísérő, aki mit sem tud a gyilkosok tervéről.

–Gondolod?– Vetett ellent Carlos.– A kísérők is lehetnek felkészített merénylők!

Addig vitatkoztak, amíg az őrség oda nem jött és Joe Rabat elhívták.

Ehriah megkérte a férfit, mondja el az idekerülésük történetét, mert eddig ő csak másoktól hallott valami mendemondát. S egyszerűbb, ha a legilletékesebbet kéri meg arra, hogy mondja el, mi is történt.

 Az űrhajós először akadozva, majd jobban belemelegedve mesélte el a királynő számára hihetetlennek tűnő történetet. Ha ezt mástól hallja, egyszerűen nem hiszi el. De a földi szavaiból kivette, csak a tömör igazságot hallja. A nagyon érdekes események lekötötték a királynő figyelmét és tágra nyílt szemekkel hallgatta Carlost. Bár sokszor érthetetlenül nézett rá, s újra kellett mondania Phoenixnek több részt. A szakszavakat igyekezte kikerülni, de sokszor nem tudta, így kénytelen volt körbemagyarázni.

A történet végén megemlítette a királynőnek, hogy ha sikerült a küldöttséget elintézni, akkor a Zeusz terepjárókért el kell mennie. Támogassa majd ezt a kérését Kwindhunál.

Ehriah megígérte, hogy segíteni fog.

– De ha végeztél és visszahoztad azt a csodagépet, akkor itt maradsz velünk?

–Ez biztos!–Fogadta a férfi meg.–Nincs hova mennünk. Itt jól érezzük magunkat, s nem is szándékozom máshova elmenni!

Amikor ezeket mondta, még csak nem is sejtette, hogy a komoly ígéretből semmi sem lesz. Mert az élet mást hozott. De egyelőre az ígérete jogos volt.

Ekkor tért vissza Raba.

–Fenség! Egy nagy csapat rabszolga tört ki a táborból! Az őrséget megerősítettem!

–Hol látták utoljára?

–Hol látták őket utoljára?

–Itt a palota környékén!

Átnyújtotta a kezében levő két fáklya közül az egyiket Carlosnak

–Jobb lenne visszatérni a palotába. Elég messze sétáltak itt a parkban!

–Akkor térjünk vissza!–Indult meg Ehriah.

De a környező bokrokból torzonborz, szakadt ruhás alakok ugráltak elő. Kezükben fegyverrel, vagy vastag ágakkal.

–A rabszolgák!–Sikoltotta Ehriah.

Azok támadásra indultak. Raba és Phoenix fegyverét elővette és a rohamozók közé csaptak. Mint védőgátról, úgy csapódott vissza a két testőrről a szökött rabok támadási hulláma. A vastag ágakkal és az őrzőktől elvett fegyverekkel támadó szökevények túlsúlyban voltak. Harc közben a két testőr hátrált és terelte a biztonságot nyújtó palota felé a királynét. A támadók a rohamok közepette észrevették, hogy a díszes öltözékű nő nagyon nagy hatalmú személy, s a két védekező testőrt megkerülve a nőt próbálták elkapni.

Az egyik ággal hadakozó előreugrott és Raba felé sújtott. A férfi a bal kezében tartott fényesen lobogó fáklyával védte az ütést és a kardjával visszaütött.

Ekkor már gyűrűbe fogták őket. Hogy mentsék, ami menthető, Ehriaht nekitámasztották egy vastag fának. Legalább itt nem lehetett őt támadni. A két testőr még nem a kard élét használta, nem akartak embert ölni. Carlos végigvágott az egyik szökevény fején, de csak a fegyver lapjával és a fáklyát egy másik gyomrának nyomta. Joe is bemutatott két jól sikerült karate rúgást, messze röpítette a közeledő támadóit.

A királynő ledöbbenve nézte az ide-oda cikázó testőröket, akik a nagy tömegben támadókat egyre-másra visszaverték.

A legnagyobb tumultus közben Phoenix eszébe jutott a helyzetük.

A naprendszeri Flotta harcosai itt vívják a csatájukat más civilizáció lényei ellen, méghozzá az itteni uralkodó osztály védelmében. Ez annyira tetszett neki, hogy elnevette magát. Amikor a verekedő társának ezt földi nyelven elmondta, az is jót hahotázott.

A rabszolgák közül kivált egy nagy darabszakállas alak és intett a többieknek, hogy álljanak meg. Raba visszatért a királyi személy védelmére és Carlosra bízta a párbajt. Már az első összecsapásnál érezték mindketten, hogy nagyon komoly ellenfélre akadtak. Nem tudtak semmit sem kezdeni egymással, mert a szemben álló az akciókat sorra elhárította. Joe izgatottan kiáltott oda:

– Intézd már el!–Könnyű azt mondani! Morgott Phoenix, s vívott tovább. A rabok is csak némán figyelték a mérkőzést. Amíg a két vívó egymással harcolt, s lekötötték egymást, addig a többi rohamra indult a nőt védő másik katona ellen.

Itt már nem lehetett cifrázni a harcot tovább.

Mint két gyilkoló gép, lendült rohamra a két testőr. A szemben álló egy térdre rúgással leállította Carlos, majd lecsapott a kezére. Tőből metszette le a kardot tartó kéz csuklóját. Oldalt ugorva átszúrt egy támadót, visszakézből pedig egy torkot vágott át.

Raba sem tétlenkedett. Mire a harci zajra a testőrség járőre oda érkezett, addigra a szökevények fele a fűben volt.

Persze nem mindegyik halálos sebbel, de harcképtelenné téve.

A csapat a menekülők után rohant, s csak a hörgésekből állapították meg, hogy ott rendet teremtettek.”

                                                                                                                    folyt. köv.