Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


James Bond (Karanténban)

2020.03.23

Fogadjátok szeretettel ezt a játékos írást, amit karanténban írták a következők.

 

Pusztafi Attila

Varga Anita

Szabó Attila

Árendás Viktória

Makai Zsigmond Pál

Kanizsai József

 

 

James Bond (Karanténban)

I.

A férfi nyugodtan egyenletes léptekkel ment az igazgató irodája felé.

Majd int a titkárnőnek, maradjon a helyén, nem kell beszólnia, meglepetés.

Belép kopogtatás nélkül.

–Na végre, hogy megjött! –csattan fel az igazgató. A férfi nem csak igazgatta a céget, de tulajdonosa is volt Európa egyik legbefolyásosabb biokémiai laborjának.

–Miből gondolja, hogy alkalmas lenne a cég számára?

 

A nemrég érkező férfi nyugodtan leült és a szobában levőkre nevetett.

–Hogy miből gondolom? Talán abból, hogy ettől a pillanattól az enyém a cég. Enyém a gyár, a labor, és minden, ami benne van. Én vagyok a nagyfőnök.

–Na ide figyeljen ennek így semmi értelme. Tűnjön el az irodámból és a gyáramból.

 

Férfi felállt, majd nyugodtan elővette a pisztolyát, majd egy hangtompítót varázsolt elő az egyik zsebéből. Szép komótosan neki állt a pisztolyra csavarozni. Miközben csőre töltötte a pisztolyt, az igazgatóra nézve a következőket közölte mosolyogva.

–Kezdjük újra, előröl!

–De hát mit akar? –Mondta, most már megszeppent hangon.

–Vakcinát a trezorból, mind a két tucatot.

–Milyen vakcinát?

–Csak nyissa ki!

–Nem tehetem. –nyüszített az igazgató.

–Hmm, kár, hogy így áll hozzá.– Majd nemes egyszerűséggel lelőtte a szobában tartózkodó férfiak egyikét.

–…és most? ­ Kérdezte a z igazgatót.

–Természetesen kinyitom. Nem tudtam, hogy van felhatalmazása. Majd elindult kinyitni a trezort, amiben az életmentő vakcinák lapultak.

 

II.

„ A férfi nem tudta, hogy amint kinyitja a vakcinákat tartalmazó dobozt az fel fog robbanni. Egy rejtett kapcsolót szereltek rá.”

 

„Így hát kinyitotta, és hatalmas robbanás rázta meg az épületet. Az üvegszilánkok szanaszét hevertek, James aki Bond, megsérült, de mivel vidéken nevelkedett, ezért stramm férfi volt. Lesöpörte magáról a szilánkokat, és a millió törmelék közt a kiutat kereste.

 

James (aki Bond) pedig elegánsan kivette az igazgató kezéből a vakcinákkal teli diplomata táskát, ami valami csoda folytán megmenekült a robbanásból majd, mint aki jól végezte dolgát, megigazította a nyakkendőjét, és komótosan, arcán kaján vigyorral, kisétált az épületből. Beült a nem éppen luxus autójába (ne szépítsük a dolgot, egy Lada 1500-asról van szó), viszont percekig ott maradt, ahol volt, ugyanis az autó nem indult. Régi autó, lassan, vagy jelen esetben sehogy sem indul. Gondolkodott, most mi legyen? Amúgy is vicces látványt nyújtott az elegáns öltönyben, ám egy öreg, rozsdás autóban ülve. Hiába, James, (aki Bond) nem igazán volt az álcázás nagymestere. Úgy döntött, gyalog indul tovább, és útját egy étterem felé vette, megéhezett, ugyanis reggel óta semmit nem evett.

 

De kit érdekel a gyomrom ....gondolta

És lassan titkos ügynökhöz méltón körbenézett Vajon ki tudna segíteni, betolni a Ladát ....de az utca üres volt és sötét...

Amikor megjelent egy taxi ...leintette.. Taxis közölte Egy ezresért behúzza...

Ekkor nagyon elgondolkodott a mi Bondunk, hogy van e még a pisztolyában golyó, de aztán elvetette az ötletet... nem ér annyit hogy lelepleződjön.

Ám az éhség nagyúr, ezt James, aki Bond, tudta jól. Meggondolta magát, a gyomra vezette. Betért egy étterembe, rendelt előételt is, és drága ételeket. Úgy gondolta ez után a nehéz nap után megjár neki a finom étel. Amikor fizetésre került sor, akkor jött rá, nincs nála kézpénz. A terminál pedig nem üzemelt. "Mivel fizessek?" Tanakodott. Egy laza mozdulattal az asztalra tett egy vakcinát tartalmazó ampullát, majd köszönés nélkül távozott az étteremből.

 

A pincér nézett, mint a kiszántott egér, vajon ez mi lehet? Ideges volt, hogy nem lett kifizetve, de itt hagytak neki valamit, amiről mit sem tud. Utána rohant a vendégnek, de nem látta sehol az utcán, James, aki Bond elviharzott. Majd az üzletben megjelent a TEK és lefoglalta a vakcinát, mert, mint kiderült nyomkövetővel volt ellátva minden fiola.

Eközben főhősünk teli gyomorral nyugodtan battyogott az utcán, bár gyanús volt neki, hogy egy egész rendőrségi konvoj viharzott el az úton. "Csak semmi feltűnés" - gondolta magában, és lassan, komótosan folytatta útját. Közben gondolkodott: "Vajon kell ennyi izgalom az életembe? Mások helyett végzem a piszkos munkát. Én folyton menekülök, mialatt mások vígan élik érdektől vezérelt életük. Engem is felhasználnak. Honnan tudjam, hogy valójában mit tartalmaz ez a vakcina, s vajon nem ártok-e azzal, ha átadom őket másnak, mert nem tudhatom, mire fogja használni őket." A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejében. Elbambult, csak vitte a lába, aztán arra eszmélt, hogy egy hídon áll. A vizet nézte. Az eső esni kezdett, hősünk pedig kinyitotta a vakcinákkal teli aktatáskát, majd a nyomkövetőkkel teli ampullákat a folyóba szórta. Önmagában pedig azt gondolta: "Öreg vagyok én már bohócnak." Mosolygott egyet, majd az esőben hazafelé vette útját.

 

 

III.

 

Hirtelen felébredt. Arca verejtékben úszott. Lassan oldalra fordult, ösztönösen a cigarettájáért nyúlt. A keze félúton megállt, majd a sörösüvegen landolt. Felült a reccsenő ágy szélére és nagyot húzott a langyos erőtlen sörből, ami majdnem visszafordult fáradt, beteg gyomrából.

- Jó, hogy nem vállaltam el - futott át az agyán.

- Miket össze nem álmodik az ember! - Mondta a szerep szerinti szövegét.

A rendező szava csattant az agyába.

- Ennyi!

A sminkes lány törölközőjét kissé durva szövésűnek érezte.

- Erre sincs pénz. - mondta.

Görnyedten, mérgesen mormogva, sietve hagyta el a stúdiót.”