Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kanizsai József:: A hó fogságában

2019.01.05

A hó fogságában

 

 Két barát beszélget Atlasz-hegység vendégházikójában. Az egyik szövegíró, költő, nekem barátom, a másikat csak hallomásból ismerem. Neve sokszor feltűnt a híradásokban, újság oldalain. Csaba von Mészáros sok szép versel illetve dal szöveggel örvendeztette meg már a nagy érdeműt.  A másikat Harmonia Axyridis tábornok. Tényleg találó név, bár a nevünkön egész mást jelent. Én, mint inas vettem részt a beszélgetésen, italt szolgáltam forralt bort, teát.

 Rövid szeszes italok garmadája hevert szanaszét. Természetesen, kiegészítve jófajta harapni valóval. Amiben a vendégház nem szűkölködött, sok muszlim hívő szörnyülködve nézte volna a sok disznóhúsból készült ételt. Persze a jelenlevők összeszedték minden bátorságukat még attól sem riadva vissza, hogy pár füstölt vörös hús kerül a tányérra, ami akár rákot is okozhat. Volt mellette jófajta pálinka, gyümölcsből, már abból a gyümölcsből, amik úgy döntöttek, hogy nem lekvárok lesznek, inkább pálinkának állnak.

 Na meg azért voltam jelen, mert a hó fogságba ejtett és nem volt hova mennem, így az a megtiszteltetés ért, hogy e két rendkívüli ember beszélgetésének lehettem fültanúja.

Most ezt mennyire lehet, komolyan venni fogalmam sincs, hiszen lehet, hogy ez a két nagy elme csak a hó fogságában eltöltött időt akarta kellemesen eltölteni. Ezt arra bízom, aki megtalálja a levelet, amibe leírom. Mert, hogy nyoma legyen az egyik legközelebbi tengerparton egy üvegbe zárom és a tenger hullámaira bízom, hogy hol veti partra.

Na meg azért írtam le, mert úgysem tudtam volna érdemben hozzá szólni.

 

–Szóval Axyridis, te hogyan oldanád meg az ország helyzetét? Ismerve a tényeket, hogy tagja az EU-nak. Gazdaságilag, legalábbis papíron fejlődünk. A kormány stabil már harmadszor kapott 2/3 a néptől, hogy folytassa tovább!

–Csaba barátom ez kényes kérdés. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt közel 30 évben volt fejlődés, na meg visszafejlődés is.

–Kifejtenéd ezt kicsit bővebben? Úgy is itt leszünk még pár napot a hó miatt.

–Na jó, miért ne. Kijelentem, hogy ez csak határozottan az én véleményem. Nem akarlak meggyőzni semmiről. Nem kerülhet nyilvánosságra semmi, ami itt elhangzik, jó? Még tőled sem irka-firka, fordult felém Axyridis.

–Akkor ez olyan, mint amikor azt mondják, hogy ami Vegasban történik, az Vegasban is marad?

–Valahogy igen!– majd folytatta. Azt el kell ismerni, hogy az ország gyökeresen átalakult, gazdaságilag főleg, ez persze a tulajdon viszonyokra nagyon is érvényes volt. Olyan kínálat vette kezdetét, ami előbb nehezen volt elképzelhető. Gondolj csak a gépkocsikra, előtte éveket kellet várni. Most meg be mégy a kereskedéshez és veszel egy autót. Persze ha van pénzed, vagy részletre. Technikai dolgok is begyűrűztek, gondolj bele. Kiknek volt anno telefonjuk? Vezetékes, éveket, évtizedeket kellet várni, ha, ha jó és értékes pártag voltál. Hű a pártállamhoz. Most meg néz körül, már az óvódás is lep- topon nézi a meséket. Az építőiparban új technológiák jöttek be. Persze jöttek be más iparágak, autó összeszerelő, gumi, vagy hordozható telefonok gyártása. Á gyártása, a csudát összeszerelése.

Mert bizony ennek az átalakulásnak voltak árny oldalai is. Munkahelyek szűntek meg, munkásszállókat zártak be. Megszűntek a TSZ-ek, az élelmiszer feldolgozó ipar szinte teljesen eltűnt az országból. Privatizálták, tulajdonosi réteg kisemmizte a népet. Azt a népet, akik a háború után újra építette fel két kezével ezt az országot. Azt az országot, hol valamikor lovas kocsival szállították a homok messziről az építkezésekhez. Daruk helyet kézzel emelték magasba a betongerendákat. Eladták a cukorgyárakat, szövetkezetek szűntek meg, sörgyárakról ne is beszéljünk. A külföldi tőke fillérekért megvette, megszüntette, és behozta az olcsó, másodosztályú áruját. Mert barátom neki piac kellet, és meg is kapta.

 

Cserébe mit kapott a nép? Munkanélküliséget, hajléktalanságot. Viszont szabadabban utaz hatot nyugatra. Nem háromévente. Sőt gyógykezeltetni is mehet, mert az egészségügy romokba hever, és ez nem csak pénz kérdése. Mert ha most bankári fizetéseket adnál az ápolóknak, akkor is csak beszélgetnének a nővérpultnál, míg a beteg haldoklik. Jó, talán megszűntetnék a nyugatra való munkaerő elszívást, talán több ember maradna az egészségügybe, és jobban rátudnának, nézni a betegekre. Mert valljuk be 10-12 intenzíven levő betegre jut egy nővér? Csodát még akkor sem várhatunk tőle, ha egy szent lenne, a hívatásának élő személy, orvos. Ráadásul az oktatás sem úgy működik, ahogy kellene. Ez is elég ambivalens. Tévedésbe került a működtető, és aki ebben részt vesz.

Ismertem jó pár tanárt, még baráti viszonyban is voltam párral. Azt akarták, azt hitték a rendszer váltáskor, hogy eljött az aranykor.

–Mire gondolsz? – kérdezett közbe Csaba.

–Mire? Hát képzeld el, azt hitték, hogy visszatér, majd azaz élet, mint ami háború előtt volt. Hogy a tanár, tanító a település 4-5 legmegbecsültebb tagja lesz, cselédet tud majd tartani, hogy idézem” Fel tudjak készülni a következő napi órákra. Ne menjen a tanítás rovására a háztartási munka „mintha a matematika hetenként változna, vagy a földrajz. Mondjuk a történelem az igaz, azt hamisítják lelkesen. –nevette el magát Axyridis. –Majd folytatta.

 

Persze a rendszerváltáskor mondták a nyugatiak, hogy nagyon jól képzett emberek kerültek a nyugathoz. Ezeket még a régi rendszer nevelte ki. El is mentek oda, ahol jobban megfizették a munkájukat. Gyerekeik meg Osztrák, Német, meg Angol állampolgárok lettek. Az unokák már nem is beszélik a nyelvet. Maradtak az öreg, növekedet az analfabéták száma, jött egy lebutított nemzedék, akik csak szerelőszalagok, és sorok mellet kaptak munkát. Három és félév alatt adtak szakmát az embereknek. Mit lehet mesteri szinten megtanulni félév alatt? Maximum, hogy vegye fel a munkásruháját. Csoda, ha azt mondják, mára már nem olyan jól képzet szakmunkásgárdával vagyunk ellátva. Mert mindenki csak diplomát akar, ám legyen, ha azaz óhaja, hogy diplomával áll a sorokban, és autókat szerel össze.

A politikai vezetők szellemileg alultáplált emberekből áll, akik istennek, de maximum királynak hívják magukat, ha lehetne. Meg vannak győződve, hogy felette állnak a többségnek. miközben rettegnek. Félnek, ha fordul a kocka mi lesz velük. Már nem a politikai fordulatról beszélek, hanem a társadalmi, mikor a nép azt mondja, most már mindegy mit veszthetek.

Hiszen elvettek több százéves jogokat, a munkatörvénykönyvet saját szájuk szerint írták meg.

Mikor hoznak egy törvényt saját maguknak, hogy tudjanak lopni. Nem gond, ha ezt visszamenőleg megváltoztatják, mert megtehetik. Persze emelik a béreket, a bruttót, de ebből is a rendszer kedvezményezettjei járnak jól. Hiszen 39-40 % mindjárt elvszenek belőle, utána meg emelkedik mindennek az ára, a melós meg a nyugdíjas nem érti, hogy kapott emelést és mégis kevesebb jut napról-napra. Vagyis nyomorog.

Erre mit csinál a kormány az állam?

–Na, mit? –kérdezte kíváncsian Csaba. Látszott, hogy tényleg érdekli a válasz.

 

–Mit? Nyomorban tart közel 4 millió embert. Gondoskodik a fiatalok elzavarásáról, mert tőlük fél a legjobban. Stadionokat épít határon belül és kívül. Ennek két funkciója van. Egy a sport, ami nincs. A másik, kevés fegyveres emberrel, nagy tömegeket lehet kordában tartani. Gulák, Recsk táborok helyet stadionok. Az EU-ból befolyt pénzből felvásárolják az országot és elosztják maguk közt. Társadalmi csoportokat ugrasztanak össze. Oszt meg és uralkodj.

Naponta hoznak olyan törvényeket, ami saját gazdagságukat, hatalmukat biztosítja.

 

Hogy embereket rekesztenek ki a hatalomból, a tanulásból, a gyógyuláslehetőségét megtagadva tőlük. Bevezetve a munkából a temetőbe programot, hogy látástól-mikulásig dolgozzon és kapjon annyi bért, hogy talán fél hónapig elég. Ha mindent kifizet.

Igen kedves barátom ezek bizony rabszolgák! Ha viszont valaki ellene szól, akkor, az minden csak nem becsületes ember, az a haza ellensége, nemzete árulója. Legrosszabb esetben terrorista, és ennek fényében, ha nem sikerül fizikailag megsemmisíteni, akkor bizony évekre le lehet ültetni.  Tetszik, nem politikai elítéltek. Övék az ügyészség, ők mondják meg ki a bűnös. Saját népét lecsukja, míg a bűnösöknek meg menedéket ad.

Ami szomorú, hogy ebben az elmúlt 30 évben minden politikai párt egy gyékényen árult.

Nézd meg a kezem, öt új van rajta. Mindegyik egy-egy párt, és hova tartozik? Minden egy irányba mutat.  Egy nemzetek feletti állam irányába. Egy globális világállam létre hozása a célja mindennek.

Még akkor is, ha népek, fajok fognak kipusztulni, földrészek fognak eltűnni.

Ilyen a fehér ember, fehér bálna, jegesmedve, fehér tigris, vagy a fehér oroszlán. A Fehér embernek is van 200-300 éve és csak a könyvek hasábjain fogják megemlíteni, vagy barlangrajzokon. Ha a több tízezer éve alatt csak erre futotta, akkor hulljon a férgese.

Persze ezt azért egy nagy háborúval le kell játszani. Az előkészületek megkezdődtek a világban.

–Ne kalandozzunk el a helyi problémáktól a globális problémákig. Ha lenne lehetőséged te, hogyan oldanád meg? Hogyan csökkentenéd, minimalizálnád a károkat?

 

 Axyridis mély levegőt vett majd kibámult az ablakon, de ott is csak a behavazott üveget látta. Kitudja hova merengett, mi futott át a z agyán kérdés hallatán. Majd hosszas hallgatás után belekortyintott a forralt borba, ami eddig a kezét melengette és megszólalt.

 

 Először is érdekelté kell tenni az embert, az illetőt, hogy belevágjon egy új rendszer felépítésében. Az illetőnek nagyon kapzsinak, vagy örültnek kell lennie. Nem utolsó sorban az emberek többségének a támogatottságát kell megszereznie.  Kapzsi a jobb, mert ha örült, tisztában van vele, hogy a halál mindenkit utolér. Nincs számára hallhatatlanság, tisztában van a halál mibenlétével. Na, az veszélyes, mert mindent ennek megfelelően fog felépíteni.

 

 –Milyen új kormányt tennél a mai helyébe? – kérdezte Csaba miközben felhúzta a szemöldökét

–Lebegyeztet szájjal válaszolt Axyridis. Nem biztos, hogy mindjárt egy új kormányt állítanék össze. Már csak azért is, mert nem látni erre alkalmas személyeket. Persze kísérletezők akadnának. A régieket meg isten ments. Az elmúlt 30 év alatt csak papíron vonták egymást számon, ennek így nincs értelme. Ma már nem áll a nép igazán olyanok mellé, akik csak szóban tesznek igazságot. Persze látszik, hogy mind fél az éppen hatalmon levő kormány, nem tudja, meddig mehet el.

–Azért említsük meg, hogy a jelenlegi kormánynak már harmadszor kapott megbízást a néptől 2/3 –al. – szögezte le Csaba.

 

–Na, igen! De előtte átalakította az alkotmányt, majd a választási törvényt, felvásárolta az újságokat, TV-et, rádiókat. Mindenhova a saját véleménye jelent meg. persze ez jellemző nyugati, fejlettebb demokráciákban is. zsarolta az települési önkormányzatokat. A népnek állított ellenséget. Az ellenség ellen meg összezár a nép. Ezek után a bűnbakkeresés sem nagy ügy. Hogy fél a kormányzat, a hatalmon levők? Természetesen igen, van mitől tartani.

Hiszen volt a szomszédban példa, hogy államfőt végeztek ki feleségével együtt, a kisebbik rossz érdekében. Ezért építgetnek ki menekülő utakat, keresnek nem igazán demokratikus országokban helyet maguknak. ha gond lenne, akkor pár óra és ellehet országot.

Ez mind csak a népen múlik, nem a választásokon. Mert ha a választáson egy másik politikai kör kerülne hatalomra, hát igen csak nehéz helyzetben találná magát.

–Miért? –Jött az szokásos kérdések Csabától.

–Mert a győztes párt, vagy pártok üres büdzsét találnának. Előtte már kimenekítették a vagyont, Euróban, dollárban, gyémántban. Felvásároltak ingatlanokat, művelődési házakat, stb. Az új kormánynak nem lenne más megoldása, ha működtetni akarja a rendszert, mint kölcsönöket vesz fel, árakat emel. Már is vissza lehet mutogatni, lám-lám, őket választottátok és mindjárt megszorításokkal kezdi a kormányzást. Nem lett volna jobb, ha engem hagytok hatalmon.

 

–Ez egy ördögi kör!- jegyezte meg Csaba. Akkor nincs is megoldás?

–Megoldás mindig van! Amíg a népnek nem fáj eléggé, addig nem fog tenni ellene semmit.

Ezért, mielőtt új kormányt választana a nép előtte egy puccsra van szükség. Katonai, rendőri, lényeg, hogy a fegyveres erők az illető kezébe legyenek, és azt támogassa a nép.

Ideiglenesen a határokat lezárni, a 30 évben részt vevő politikusok és gazdasági szereplők, és családtagjuk, rokonuk kiutazási tilalma. Amíg átfogó szerepük nem tisztázott, ez érvényes a bíróságokra, ügyészségekre is. Természetesen visszamenőleg megváltoztatni azokat a törvényeket, amik hozzásegítette az illetők igazságtalan gazdagodásához. nem kell lelkiismeret-furdalás, hiszen ezt csinálta a kormány is.

Persze lennének, akiknek sikerülne kijutnia a felelősségre vonás alól. Viszont botor dolog lenne megfeledkezni a megbüntetésükről. Általában olyan országokba menekülne, ahonnan nincs kiadatási egyezmény. Ezeknek az embereknek és családtagjainak, fényképét egy kártyára tenni. mint az USA teszi és fejpénzt ígérni értük. Élve is más az értéke, és halva is. Hiszen élve elárulja hova rejtette rabolt, lopott vagyonát. Van az a pénz, érték, amiért az illető állam is érdekelté lehet tenni. Láttunk mát idegen földön, lelőtt, megmérgezett, balesetet szenvedett emberekről, ügynökökről. Ma már nagyon nehéz a földön elbújni.

Vagyis ha igazán akarja, a nép tudna tenni magáért, és vissza tudná szerezni az ország ellopott vagyonát, értékét.

De a nép még nem szenved eléggé!

Na de legyen elég mára az utópiából

Hol az ebéd irka-firka? –kiáltotta nevetve Axyridis.

 

 Pár nap múlva szabadultunk a hó fogságából, ez alatt jókat ettünk, ittunk. Meg váltottuk a világot, de azért néha el is pusztítottuk.

Majd mentünk a saját utunkra. Ígéretemhez híven egy tenger mellet összecsavartam a leveleket, és betettem egy zöld üvegpalackba. Volt időm, hogy viasszal le is pecsételjem, már nevettem előre, mit gondol majd az aki megtalálja.

Remélem, hogy csak nevet rajta, és nem húzza fel a szemöldökét.