Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kanizsai József: A hetedik....

2019.11.01

 

A hetedik…

 

Változás, ami mindig meghatározta életemet, és ez remélhetőleg így is fog életem végéig tartani.  Ez 7 évente megtörténik, mindig megújul. Mindig elhagyunk valamit, valaki, valakiket, és találunk mást, újat, ami célt ad majd életünknek. 

 

Eljött a 7. év, ami mindenkor a változás jele. Változást hoz egészségben, családi állapotban, munkában, barátságban, hobbiban. Megállíthatatlan, még ha azt, hisszük bennünket nem érint, minket valamilyen csoda folytán elkerül és megkímél. Ez csak hiú ábránd. Aki él azt nem kerüli el a változás szele.

 

Ilyenkor van időnk átnézni, értékelni az elmúlt, 7 évet. Persze rengeteg szép, jó, és rossz, bántás érinti ilyenkor az embert /embereket.

Csalódunk olyanokban, akikben hittünk, még ha nem is vakon, de reméltük, hogy legalább nem szúrnak hátba. Nem lopnak meg, nem hagynak faképnél másért, ott hagyva a családot új családért, abban reménykedve az majd más lesz, az majd jobb lesz. A munka frontján nem gáncsolást kapunk, hanem segítséget, baráti kezet. Helyette az irigylés, gáncsolás az, ami baráti csomagban kapsz. Beállítva, hogy ők csak segíteni akarnak, és ha ezt nem igényled, nem kérsz belőle. Akkor te egy hálátlan, egoista, tehetségtelen állat vagy. Ők vannak megsértve, mert ugye mindenki ismeri azt a közmondást, hogy” A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.” Ne segítsenek! A pokolba egyedül is eltalálok. Pláne ha ilyen emberek vesznek vagy szeretnének körül venni.

Sajnos akarva, akaratlanul is néha elveszítjük szeretteinket, amely ürességet hagy maguk után. Hiányukkal kell együtt élnünk.

 

Ezért hát vegyük észre, nem minden esetben rossz a változás.

Egy új háborúra, csatára való felkészülés, minden új korszak kihívás.

Pl: Sok író, költő mondja, hogy aki magára ad egy kicsit is az nem ír nótákat, lakodalmas dalokat. Pedig az is a kultúránk része, ha tetszik hanem. Miért ne írnák hasonló szövegeket dalkezdeményezéseket, mint mondjuk ezt itt.

Valamikor..

Valamikor réges-régen

Üzentem a széllel-szépen.

Nem hallgattál nem is vártál,

Másnap szépen odébb álltál.

Reff:

A kocs-má-ba ki-be jártál,

Jó híredre nem vigyáztál.

Elvesztettél minden szépet

Oda lett a reménységed

  (és ezt még egyszer)

A kocs-má-ba ki-be jártál.

 

Egy-két feles mellet vagy egy-két liter kadarka mellé elmegy. Pláne ha a cigány is húzza a füledbe. Mert zenével lehet igazán jól mulatni, de ehhez sem értek, mint annyi máshoz.

 

 Persze a csatákban lesznek veszteségek, lesznek halottaink, de ez minden csatának velejárója.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ebben a háborúban „Te” magad is megsérülhetsz vagy akár meg is halhatsz. Na bumm! Egy gonddal kevesebb, hátra hagysz mindent és egyszer úgyis eljön az idő az elengedésre.

Nem fog fájni semmi, sem derék sem térd. Nem fog zavarni, hogy egyre kevesebb fogad van, a szemed se már a régi, több a cukrod és a koleszterined, mint megengedett. Nem fog fájni a szíved se már, nem lesz, aki tört döfjön bele, nem fognak hamis barátok, emberek közrefogni kihasználni.

Vagyis mindenképpen nyersz/nyerünk vele.

 

Igen a változás elért engem is, majd kiderül, hogy kik maradnak meg mellettünk. Kik, akik elfogadják hibáimat és azzal együtt szeretnek. Talán a következő 7 év hoz új kihívásokat, talán kevesebb munkát és több időt add az álmok megélésére. Új helyek felkeresése, új élmények gyűjtésére, magam jobb megismerésére is több idő jut. Vagyis a változás az JOOOÓ!

 

Kihívás elfogadva én itt vagyok!

 Háborúra fel!

 

 

 

József Attila versrészletével Búcsúzom.

Ellenség ha elődbe áll,

 

hét legyen, kit előtalál.

 

Egy, ki kezdi szabad napját,

 

egy, ki végzi szolgálatját,

 

egy, ki népet ingyen oktat,

 

egy, kit úszni vízbe dobtak,

 

egy, ki magva erdőségnek,

 

egy, kit őse bőgve védett,

 

csellel, gánccsal mind nem elég, –

 

a hetedik te magad légy!”