Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kanizsai József: A játék

2015.10.01

                                                  A játék

   A lemenő napfénye meg csillant ezüstös homlokán, nyolcvanhárom éves lett.

Számot kell lassan vetni cselekedeteiről, hisz földi napjai meg vannak már számlálva. Szép mozgalmas évei voltak, tele küzdéssel, tanítással és segíteni akarással. Hiába élt több évszázadban, élt túl több politikai rendszert az emberi faj morálisan nem változott semmit.

  Talán ő maga változott bár nem sokat mindig egyedül élt. Nem lehetett felvállalni családot, nem szeretett csalódni, már pedig az ember általában azokban csalódik a legnagyobbat, akiket a legjobban szeret.

Nem beszélve arról, ha szeret valakit az ember, nem veszi el, illetve nem megy hozzá. Hisz micsoda kiábrándulás huszonöt-ötven év együttlét után mind két fél, csalódik másikba. Hová lesz a nagy szerelem, nem beszélve a gyerekekről, akik nem igazolják a hozzájuk fűzött álmot.

 A hintaszék kényelmében egy pohár whiszky igazán a megelégedés látszatát kelti. A jövőre gondolt hiába az ember mindig egyedül van, tévedés abban hinni, hogy társas lény mindig egyedül van. Saját magának kell meghozni minden döntést és viselni a következményeit. A gondolatai, érzései, örömök, bánatok mind csak a sajátjai, hiába van körülötte több milliárd ember.

Ami a legfontosabb meghalni is egyedül kell, egyedül egymagának kell a fájdalmakat elviselni végig az oda vezető úton.

Az életnek semmi értelme, nincs benne logika. Mért van az, hogy meg születik az ember, hétévesen iskolába megy huszonnégy éves koráig vagy tovább tanul.

Majd karriert épít, családot alapít, gyereket nevel, dolgozik hatvanöt-hetven évig és meghal. Mi benne a jó? Meg tudná valaki mondani, vajon hány perc öröm jut egy embernek az élete során.

  Itt az idő haza kell mennem végre.

  Testéből kiszállva még egyszer visszanézet rá, jó húzta ez a fizikai test, bár sokk gond volt vele. Elindult az átjáró felé az ismerős alagúton keresztül.

Pillanatokon belül meg érkezett kitűzött céljához, ahol már várták. Várták a társai, a barátai a családja.

- Mikor térsz vissza legközelebb a játékba? – jött a kérdés többektől.

         - Én leszek a legostobább lélek, ha még egyszer rá tudtok beszélni arra, hogy testet öltsek.

Ez egy ostoba játék a reinkarnáció.