Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kanizsai József: A Pusztító

2017.11.01

 

 

/ Király Lajosnak ajánlva szeretettel/

 

 

A pusztító

 

 Tóth Huba kinézett a tizedik emeleti lakásának ablakából, ködös, párás idő volt, de azért halványan kirajzolódtak a szomszéd ország hegyei.

A várost szürke, szomorkás idő ölelte körbe, a felhők egyre csak gyűltek, olyan nem szeretem idő volt.

Ennek ellenére Huba úgy döntött, hogy kimegy a város szélén levő hétvégi házába.

Bár igaz, hogy a sors rugdosta rendesen, hiszen párhónapon belül elvesztette mind a két szülőjét, viszont az élet nem áll meg. Úgy döntött lefőzi kint a „tanyán” a cefrét, lesz belőle 20 liter pálinka, vagy, ahogy sokan ismerik pálesz. Szilva pálinka sok ember kedvenc itala, igazi gyógyszer kismértékben, de nagyban akár orvosság is lehet. Nem mondhatja senki el, hogy jó termés volt az évben, mivel kevés csapadék volt, szinte a fán aszalódott meg a gyümölcs. Azért kis cukorral így is jutott a hordóba. – Maximum gyógyszernek jó lesz. – morfondírozott magában Huba.

 

  Révén Huba már nem volt fiatal, túl a hatvanon, kényelmesen készülődött. Összepakolt minden lényegeset, ami esetleg nem volt kint, bár egy jól felszerelt kis lak állt rendelkezésére azért nem ártott néha feltölteni a készleteket. Majd irány a birtok.

Mivel nem messze volt, csak 4 km –re hamar célhoz ért.

Ott kipakolt, majd a kocsival beállt a garázsba, mert a sötét felhők nem igen jósoltak sok jót.

Majd nekiállt a pálinkafőző készülék összeszerelésének. Páréve lehet mindenkinek főzni, persze nem eladásra. Még volt a tavalyiból, öntött is magának egy féldecit, de mielőtt lenyelte, megforgatta a szájába, gurgulázott is, csak utána nyelte le.

– Na megvolt a fogmosás is. – mondta félhangosan, miközben egy elmenő szomszédnak intett.

Mikor már egyenesben volt a munkával alágyújtott és várt. Hogy kényelembe helyezze magát gyorsan odakészített egy fél tábla szalonnát, párszál kolbász, vöröshagymával, friss kenyérrel kényelembe rakta magát. Néha azért belenyalt a tavalyi páleszba, miközben jóízűen falatozott.

Bár össze-össze húzta a szemöldökét, ha a szomszéd hegyre tekintet, mert amit ott látott igencsak nem volt ínyére. Hatalmas sötét hófelhőket látott. – Na, itt még gond lesz– morogta magába.

 

 Idáig jutott el, amikor egy hatalmas villámlás csapot a vele szemben levő hegycsúcsba. Szinte szép volt, félelmetesen szép, de nagyon veszélyes ilyennel találkozni. Izzót a levegő és egy hatalmas energiagömb alakult ki a becsapódás helyszínén. –Talán egy gömbvillám alakul ki a szemem láttára. – csodálkozott Huba. Ám ez csak a kezdet, amin elcsodálkozott, mert ebben a pillanatban egy férfi ugrott ki az energiakörből.

Ép le akarta öblíteni a kolbászmaradékát kis tavalyi pálinkával, de a látványra tekintve lemondott róla. –Huba, mára elég a páleszból.– egy határozott mozdulattal bezárta a pálinkás flaskót.

Közben megdörzsölte a szemét, hogy jobban lásson, de így sem múlott el a látomása. Pedig a lelke mélyén szerette volna, ha ez mind a pálinka rovására lehetne írni. 

 

A férfi igencsak furcsa szerzett volt ágyékkötős vöröses bőrű, tele tollakkal, és rohant le a hegyről. Az útja egyenesen Huba tanyája mellett vitt volna el, de a férfi, mert az volt az isten adta, férfi beugrott és megragadta a karját.

Te jó isten ezt nem gömbvillám inkább egy teleportáló eszköz vagy talán csillagkapu, látott ilyet a Tv-ben, de mindenki tudja, hogy Peruban is van ilyen teleportáló eszköz. Nem tartja teljesen elképzelhetetlennek, viszont, hogy saját szemével lásson egyet, na, az azért már más.

Vagy csak a pálinka volt sok gondolta magában. A kis fickó érdekesen volt öltözködve, mint az amerikai indiánok, vagy az ázsiai sámánok, és mintha mondana valamit, mert mozgott a szája. Ekkor hallja Huba a fejében, nem a fülével, hogy – Bújjunk el, mert megöl minket a pusztító

– Milyen pusztító? – szalad ki ön kéntelenül is Huba száján.

Ekkor a váratlan sámán az energiaátjáróra mutatott. Huba ránézett hívatlan migránsra majd nevetve mondta.

– Nem csapsz be! Te Ausztrál bennszülött vagy, ők tudnak bizonyítottan is telepatikus úton beszélni egymással. Még is csak igaz jönnek a migránsok, és a legfejlettebb technikát használják a teleportálást. Bár a kormány is használná. Most már barátságosabban nézet az ausztrál bevándorlóra. Az csak tovább mutatót az átjáróra.

Ekkor Hubát egy hatalmas sokk érte, mert a kapun egy igazi Tyrannosaurus rex lépet ki.

 

 Egy igazi T. rex., egy zsarnokgyík, ami a földön már közel 68–65,5 millió évvel ezelőtt kihalt.

Két lábon járó húsevő, masszív koponyával, melyet hosszú, nehéz farkat tartott egyensúlyban.

Hátsólábak aránylag nagyok és íz mossak, a mellsők kicsik, de méretükhöz képest szokatlanul erősek voltak. Két ujj mellett elcsökevényesedett harmadikkal is rendelkezett.

Mérete sajnos két-háromszorosa a földön kihalt példányoknak. Legalább 30 méteres, a csípőmagassága 10 méter tömege lehet40 tonna.  Ráadásul minden villámlott körülötte, nagyon erős páncél védte a testét.

Mivel a fejét igencsak fenn hordta, nyelvével szedte a kisebb eledelt, például az embereket is.

Tényleg egy valódi pusztító volt és Huba itt állt előtte” letolt nadrággal”.

 

 Tóth Huba úgy érezte, hogy egy mesebeli filmforgatáson vesz részt. Valami hasonlón, mint a Godzilla, vagy mondjuk a King Kong filmbe csöppent, csak hogy itt minden valós volt. Látta Huba, ahogy lép a szörnyeteg és a kis hegyi viskók, fákkal együtt semmisül meg. Néha egy-egy szőlősgazda ragad végezte a pusztító nyelvén később a gyomrában landolt.

Lenyűgözte Hubát, aki automatikusan nyújtotta a pálinkás üveget a kis sámánnak. Nem is utasította vissza, hanem jót húzott az üvegből. Mikor rájött, hogy nem víz van az üvegben, és számára az üvegtartalma egy lórúgással ért fel, a szó szoros értelemben elvágódott. Olyan hirtelen vágódott el, hogy Huba még el sem tudta kapni, mondjuk a figyelmét pillanatnyilag más kötötte le. A pusztító.

Nem tudta hirtelen, hogy a migránsvarázsló, a pálinkától dobot, egy hátast, vagy a pusztító volt rá ilyen hatással. Maradt a pusztítónál, hiszen a pálinkától nem eshet mindjárt a földre egy ember. Viszont, hogy megvédje magát és a betolakodott tollas barátját, hóna alá nyúlt és a behemót útjából próbált kitérni.

Miközben a bestia nyelvével összeszedett minden élőlényt , legyen az ember vagy állat.

Egyenesen a sűrűbb lakott terület felé vette az irányt, vagyis a város felé vette az útját, néha felemelte a fejét és a levegőbe szagolt. Itt-ott már feltűnt egy-egy helikopter is Huba elhomályosult szemmel is látta, hogy TV csatorna képviselője van jelen a levegőben, bár hiányolta a katonai járműveket. Azért remélte, hogy megkezdődött az emberek mentése, mert ha nem akkor hatalmas lesz a veszteség, és mind ez egy tollas varázslónak köszönhető, aki lassan magához tért a pálinkaivástól. Huba mindjárt neki szegezte a kérdés özönét, ami furcsa tagolt mondatok formájában és a gesztikulálást igénybe véve. Vagyis kézzel-lábbal.

 

– Mond csak kedves hívatlan pálinkaívó, mi volt ez?– kérdezte miközben a pusztító után mutatott. Most már hallott valamilyen karattyolást, de annak nem volt értelme, de ezt a pálesznek tudta be Huba. Majd megint hallotta a fejében a szavakat, vagy inkább képeket, de tény most kicsit homályos volt az üzenet. Néha a tollas migráns meg is rázta a fejét, hogy megtalálja a kifejezéshez a legmegfelelőbb szót.

– A mi világunkban sok ilyen van, majd az ujjain mutatja, hogy tizenkilenc, mondjuk a lábát is igénybe vette ehhez és megesz bennünket. Nem tudunk harcolni ellenük. Halhatatlanok és sérthetetlenek  Kifogunk pusztulni, már alig vagyunk.– rogyott magába a varázsló bánatában.  Mintha az öngyilkosság gondolata férkőzött a fejében, bátran nyúlt a pálinkásüveg után. Mind, akinek már minden mindegy. Szóval ez mégse csillagkapu, vagy simán teleportáló eszköz, ez nem más, mint egy dimenziókapu, ami be van csukva és itt maradt ez a rusnya

T. rex, gondolta Huba.

 

Közben a pusztító eltűnt Huba szeme elől, de arra gondolt a TV- adja, hiszen egyre több repülőgép és helikopter körözött a város felett.

Bekapcsolta a TV-jét, maga után vonszolva a lassan a pálinkától elázott varázslót. Vigyázott rá, hiszen lehet, hogy már a faja utolsó példánya ez a migráns.

Igaza volt minden csatornán ez ment. Az elázott mágus tátott szájjal, kikerekedett szemmel bámulta számára az ismeretlen valamit, ami bezárta az embereket a kis dobozba és lám a pusztító is benne van.

– Ti nagy varázslók vagytok, hogy a pusztítót is be tudtátok zárni ilyen kis helyre. – jött a gondolat Huba agyába.

– Na igen! – Nem foglakozott azzal, hogy felvilágosítsa a váratlan vendégét, inkább a híradásra figyel. Huba szinte teljesen kijózanodott az események hatására.

A pusztító tényleg megérdemelte a nevét. Lelkesen öltögette a nyelvét, de most már inkább állatok kerültek a nyelvére, az emberek megpróbáltak elbújni előle. Egyre több katonai járművet lehetett felfedezni. és bizony lőtték is mindennel, ami volt. Végre valami haszna is lett a NATO- tagságnak, mert ők is beszálltak a pusztító elleni harcba, sőt orosz haditechnikát is lehetett látni, a föld elfogatta a kihívást, de mint hiába. A T. rex valami energia burok védte. Semmi kár nem keletkezett benne.

 

 Több órás harc után nem sok marad a kisvárosból, a négyemeletes épületek a földel lettek egyelőek. a pár tízemeletes épület meg menekült. A pusztító benézet a felső szintekre, akkora szemi voltak, mint az épületen az ablakok, amikor új stratégiát alkalmazott a védelem.

Egy hatalmas repülőszerkezet jelent meg, Huba nem hitt a szemének egy UFO, és milyen érdekes emberek vezették.– Szóval mégis csak léteznek, de eddig titkolták – morgott magában Huba. Viszont ebben a helyzetben senki sem az UFO- ra figyelt, hanem a pusztítóra.

Aránylag hatalmas készülék volt rajta és egy parabola antenna szerűség, ami a napból állított elő energiát a készülékhez.

Ez a fegyver nem volt más, mint egy zsugorító szerkezet, a filmekből vették az ötletet és sikerült megcsinálniuk.

Hatalmas energia nyaláb csapódott a pusztítóba. Az lett volna a cél, hogy lekicsinyítsék, és akkor már lelehetett volna győzni. Ki tudja talán még kísérletezni is, hiszen nagyon érdekelte a hadsereget, azaz erőtér, ami a T. rexet védte.

Huba látta, hogy a becsapódó sugárnyaláb szétterül az elektromos pajzson, a pusztító oda kapta a fejét ahonnan érkezett. Megpróbálta a forrást semlegesíteni, de túl távolról érkezett.

Hatalmasat ordított majd egy energia kapu, egy átjáró nyílt, hasonló, mint amin átjött.

Mielőtt eltűnt volna, még visszanézet, a rommá tett városra, majd a repülőgépekre nézet, mintha csak azt mondta volna ezzel még nincs vége.

 

Értelem sugárzott a zsarnok gyíkszemében.

–Szóval a kapukat nem is ti nyitjátok, ha nem a gyíkok – állapította meg Huba.

Az emberiségnek egy új ellenséggel kell szembenéznie, ha életben akar maradni.

Huba nem aggódott, tudta, hogy az embernél nincs pusztítóbb a világmindenségben, jöjjön a támadás bárhonnan is.

Majd egy jót húzott a pálinkás üvegből, majd átnyújtotta az üveget a kis migránsnak, mert ugye az ellenségem ellensége a barátom.