Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kanizsai József: Ember fölött a nemzet...

2019.10.08

 Ember fölött a nemzet..                 / variáció a testvér című versre/
 

Este a család, számot vett,

múltat idéz.

Kiszámolja

élő, holt testvérét.

****

Asztalnál a családfő korokat lép.

Körülötte valamennyi nemzetség.

Néhány még hiányzik

Ráncolja homlokát, az asztalon sír a tollával végtelenbe ír.

Tudja miért hiányos a létszám,

Lépegető percek, előtör a méltóság.

Elvesző létszám.

****

Irigy kapzsi népség,

Tépte szakította szét.

Testvéreit idegen

Zászló alá kényszerítvén.

****

Nem feledik a világnak bűnét,

Nem lesz addig béke!

Amíg minden elszakított testvér

Nem ül a székben.

****

Ősi testvérek, egymásra találnak,

Poharak koccannak, csengésük visszhangzik.

Körbe járják a koponyákat

Nem halkul, viszolygó csontok zörgésének lidérces tánca

Kibontják a mélyben,

eldugott titoknak zsákját.

Mozdíthatatlan kemény kőbe írja veretes imádságát.

 

****

Isten kilétét követve

Jövőbe kinőve

Kárpát-medencében ismét,

Magyarság székel.