Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kanizsai József: Gyereket Ne Bántsd

2019.08.04

Gyereket Ne Bántsd

 

 

 Igor Miami közelében élt és dolgozott, 35 éves létére.

Soha nem gondolt volna rá, hogy megéri, hogy lelkesedjen valamiért. Harmadik generációs orosz volt. Ízig-vérig temperamentumos férfi, kis betegséggel, személyiségzavart állapított meg az orvos nála. Valójában egy pszichopata állat volt, valójában már négy holtestet írhattak volna a számlájára, két férfit és két nőt, de nem kapták el soha, még gyanúsított sem volt.

Mosolygót magában, miközben égette a női ruhákat el, tőle nem messze az aligátorok egymást túllicitálva tépték a már élettelen testet.

Pedig azt hitte már túl van ezen, de nem volt.

 

 Leült a tóparton levő fa kalyiba teraszára és nézte az állatokat, nem szerette őket, de szüksége volt rájuk, ők takarították el utána a mocskot. Nem messze volt az Everglades Aligátor farm, de a farmon túl is szép számmal akadt aligátor. Bosszantotta ez a helyzet, de ez más volt, most igazságot szolgáltatott, akár bevallotta, akár nem kéjes érzést indított el benne.

Miközben rágyújtót egy cigarettára, és felnézett a csillagos égre jó eső érzés futót végig rajta

– Rohadt ribanc.– Majd nagyot szippantót a cigarettából.

 

 Emlékszik rá, hogy öt évvel ezelőtt, kinézet magának egy lányt, hogy kedvét lelje benne és utána simán megeteti az aligátorokkal. Legfeljebb egy eltűnt személlyel több lesz a világon.

Nem számolt azzal, hogy beleszeret, arra meg főleg, hogy nem tudja elképzelni az életét nélküle. Ezért elvette feleségül, ennek már öt éve. Két éve, hogy megszületett a fia.

 

Ez mindent felülírt, odaadó apává vált és ez maradt a mai napig. Védte mindentől, mint egy bősz oroszlán. Az is volt, nem bősz, ha nem örült, de az vesse rá az első követ, aki nem védené meg a saját gyerekét.

Már egyéves volt a lurkó, amikor egy meghívásnak kellet eleget tennie, neki és a feleségének.

Egyik ismerőse ajánlott egy bébiszittert. Nem volt olcsó, de ő a legjobbat akarta, mindenben a fiának.

 

Későn értek haza, a mikor benyitottak a házba, halkan gyereksírást hallottak a gyerekszobája felől. A bébiszitter lány meg aludt. Rohantak a gyerekükhöz, hogy hátha valami baj van.

A villanyfelkapcsolása után a látvány sokkolta őket, főleg az apát.

Az ő pici fiának, akiért képes volt kibújni a saját bőréből, jobb szeme alatt egy hatalmas monokli, ékeskedett, a homlokán két másfél centis seb, a feje tetején 10 centis.

A felesége azonnal kikapta a gyereket a kiságyból és próbálta megnyugtatni, ami szemmel láthatóan sikerült is neki. Közben Igor, kinyitott egy rejtett ajtót ahol a szobában történt eseményt tárolta egy felvevő. A lakás tele volt kamerákkal, még az udvar, és a bejárat környéke is. Visszajátszotta az elmúlt órák eseményeit, látszót, amikor a bébiszitter csúnyán megveri a sírdogáló gyereket, majd belevágja a kiságyban, miközben a másik kezében levő telefonon röhögcsél. Ekkor lépet a háta mögé a felesége, és már száguldott is, hogy a még mindig alvó lányt jól irányzott rúgással felébressze. Igor még idejében elkapta a nőt és csak annyit mondott – majd én. – azzal erősen megrázta a lányt. – Ébresztő!

A lány felugrott és nagy szemeket meresztett a férfira.

– Csak egy picit bóbiskoltam el.– hazudta.

– Na majd arra is kitérünk, gyere velem. – Azzal átment és meg mutatta a felvételt, hogy üti a gyereket.

– Sajnálom, nagyon sajnálom, rossz hírt kaptam telefonon. Tudja, mit nem is kérem a pénzem ezért az estért.–Azzal neki ált összekapkodni a cuccát, és már viharzott ki az ajtón.–

Igen ám, de Igor megfogta a karjánál.

– Jó nem bánom, de majd én haza viszem! – Mondta sötéten.

Azzal kimentek az ajtón, még visszaszólt a feleségének, – vidd el a gyereket egy orvoshoz, nézzétek meg, hogy nincs-e komolyabb baj.– Majd beült az autóba, bébiszittert maga mellett tartotta.

Nem messze volt 30-35 km –re egy elhagyatott házikó, sokszor vette igénybe, ha kellet.

Most úgy érezte, hogy kell.

 

Mikor látta a bébiszitter, hogy nem arra mennek, amerre lakott, szóvá tette, sőt követelte, hogy azonnal álljon meg. Igor szó nélkül vissza kézből szájon vágta a lányt, akinek felrepedt a szája.

Azonnal könyörgésre fogta a dolgot, de Igort ez nem hatotta meg.

Mivel aránylag rövid idő alatt tette meg a 30-35 km távolságot a házikóhoz, ott leparkolt, majd berángatta a lányt az épületbe.

Világosságot gyújtott az ott hagyott petróleumlámpa segítségével, a fény kísértetiesen világította meg a kis helyiséget. Akár egy meghitt hely is lehetett volna, de most a bosszú helyszíne volt.

Igor a jobb kezével felakasztotta a lámpát a gerendára, a másik kezével egy hatalmas pofont adott a lánynak, célozva a szemét.– Neki se legyen jobb, mint a fiának,– gondolta.

Ettől a pofontól elesett a lány és beverte a fejét a szobában levő kandallósarkába, amitől a fejbőre jócskán felrepedt.

A bébiszitter már rendelkezett bőven azokkal a sérülésekkel, amit a fia fején látott, de… valami arra sarkalta, hogy folytassa, amíg a lány él még. Talán a régi érzés kerítette hatalmában, amikor szeme előtt megjelent a számára annyira fontos kép a fia mosolygós képe.

Erre megállt a kezében a kandalló mellett levő piszkavas, amivel éppen lesújtani készült a lányra. Undorodva eldobta, majd a lányra mordult. – Többet ne lássalak meg, mert megjárod!– Sziszegte a fogai között.

 

 Kiment beült a kocsijába és elhajtott haza. Alig telt el pár óra és csengettek, az ajtóban két rendőr állt. A lány telefonon értesítette a rendőrséget, és segítséget, hogy haza jusson.

A rendőrök hivatalból indítottak ellene eljárást, súlyos testi-sértés miatt.

Igor viszont mindjárt a lány ellen tett feljelentést fia ellen elkövetett bántalmazás miatt.

Látszott rajta, hogy már megbánta, hogy nem végzett mindjárt a lánnyal.

Később a bíróság döntése alapján mind a kettőjüket elítélte, de csak felfüggesztésre, hiszen mind a ketten jócskán átlépték azt a határt, amit illet volna mindenkinek betartani.

Majd szélnek eresztette, mint a kettő törvényszegőt.

 

 Igor tudta nem hagyhatja ennyiben, priusza lett. Nem kapkodott el semmit, alapos ember volt, várt, mint egy pók a hálója szélén. Várta a prédát. Igor meg várt a kedvező alkalomra, hogy, pontot tegyen az i-re. Megtanult egyet, hogy soha ne emberre bízza azt, aki számára fontos, az emberben, emberekben csalódni fog. Nagyot sóhajtott, és elindult ki a város szélére, mert volt neki egy nagy titka, már három éve. Nem-nem a gyilkosság, az hobbi, szórakozás, adrenalin termelésre való, de mióta megszületett a fia. Igen annak a féltése igazán nagy adrenalin termelés volt, de volt egy igazán nagy titka is, amit a felesége elől is titkolt, nem merte megmondani nekik. Naponta kiment a városból és egy-két órát eltűnt a világszámára. Most itt volt az ideje, hogy változzon minden. Becsukott szemmel is kiért az ismerősének a telepére. Mint mindig örömmel üdvözölték egy mást.

– Szia Igor! Mi újság?

–Szia, Bernárd! Ma lenne, végre meghoztam a döntést, végeztem a titkolózással. El fogom vinni Sacit.

–Mi csoda?– Csodálkozott Bernárd a kutya kiképző telep tulajdonosa. Már három éve, hogy Saci nála van, tanítgatja, igaz Igor mindig itt van, néha többet, is mint kellene. Sokszor már zavarta is az oktatásban, mert amit ő belenevelt Igor félórai játszással tönkre tette, mikor szóvá tette, akkor rá mordult, hogy semmi köze, fizet érte, hogy itt legyen, néha mikor morgott, még Saci is vele morgott, ilyenkor békén hagyta a két állatott. Egyenként is veszélyesek, nem hogy ketten. Most mégis sajnálta, hogy elmennek.

– Tudja a feleséged, hogy hazaviszed a kutyát?

– Nem, meglepetés lesz!

– Azt elhiszem– nevette el magát Bernárd.

 

Kiértek a kennelhez ami, a többi kennelhez képest szinte luxus volt. Saci hason feküdt, szemei csukva, csak az orra és a fülei mozogtak ide-oda. Minden információt sikerült így befognia, vette a gazda szagát is, egyből ott termet az ajtónál várta, hogy a nyakába ugorjon, és egyet-jót játszanak.

– Te Bernárd nem furcsa egy kicsit Saci? Olyan más egy kicsit. Mi közben a kutya, leült eléjük az üdvözlő nyaldosás után. Mintha megnőtt volna a tőgyi.

– Elfeledkezel Zeusszal való kapcsolatáról 30 napja Igor.– Közben jót nevetett.

–Azt akarod mondani, hogy Saci vemhes?

–Igen azt!

–Hát ez mellbevágó! –Vakarta Igor a fejét, most ezt, hogy mondja meg otthon, hogy egész kis falka lesz.

– Mindegy, amit meg mondtam úgy lesz. Gyere, öreglány megyünk haza.

Saci morrant egyet.– Kuss, ha már anyává tetted magad, akkor viseld te is a következményeit.

– Morogta Igor, és elindultak haza, remélhetőleg végleges otthonukba.

 

 Haza érve felhajtóra állt a kocsival. Intett Sacinak, hogy kövesse, megértették egymás akár egy kézmozdulat, egy szemöldökrándulásból. - Az elmúlt három év alatt megismerték egymás minden rezdülését.

Saci érezte Igoron az idegen szagokat, ami most lényegesen felerősödtek, ahogy a lakásba léptek. Felesége felhúzta a szemöldökét és a két jövevényre nézet, még a fejét is félre billentette, miközben a gyereket az ölében tartotta. Várta a magyarázatot.  

– Velünk fog élni! Ő Saci, vemhes a kölykök apja Zeusz. Mondjuk ez nem volt tervezve. – húzta össze a szemöldökét Igor majd folytatta. – Saci ő a család, vigyázz mindenkire.

Bemutatkozás ellentmondást nem tűrően zajlott le.

Saci most egyenesen a ház asszonyához ment, és szájon nyalta. Majd a gyereket szagolta meg, és öt is a falka tagjai sorába sorolta. Persze előtte alaposan összenyaldosta.

–Kíváncsi voltam, hogy mikor jön el ez a nap, amikor bemutatod a kutyát. –  Mondta  Kátya  a feleség.

– Miért te tudtad?

– Persze! Hiszen már három éve eltünedezel minden nap egy-két órára. Azt hitted, hogy nem tűnik fel. Meg kíváncsi lettem, hová mész, csak nem egy nő van a dologban, de mikor láttam, hogy egy kutyáért hagysz naponta el neki megbocsátottam. Nem lett volna azért jobb egy kan?

– Hát, persze, hogy jobb lett volna!

Szerencsétlent kidobták, pár naposan egy autóból, szatyorban volt.

Úgy találtam meg sajnos, de akkor magamhoz vettem. Már el is neveztem Sátánnak, olyan aranyos képe volt.

–Miért a Sátán aranyos? – nevetett Kátya.

–Már bocsánat, miért gondolja mindenki, hogy a Sátán, ló patájú, szavas fenevad. Látta már valaki valójában, vagy csak egykét eszement mesélő, jó nagy fantázia birtokában kitalálta.

Mindig azt mondják, hogy viselkedj, mert a pokolra jutsz, és örök életedre szenvedni fogsz. Vajon mekkora a pokol? Mindenki, aki a világkezdete óta odajutott, ha nem szabadul ki, akkor előbb-utóbb be fog telni. A többi lélek meg csak jön, meg jön, a pokol meg csak telik. Igenis aranyos volt a kutya, amikor megtaláltam, csak később derült ki, hogy szuka. Így lett a Sátánból Saci.

Később készítek a házmellé egy hatalmas kennelt. Úgy is tett, de egy rejtett ajtón keresztül be tudtak jutni a házba. Nem véletlen a többes szám, hiszen Saci lekölykezett és lett is 6 kölyke.

Nem kis gond volt a kutyák etetése, a kennel takarítása, és persze a szokásos tréningezésük. Viszont jól haladtak ezen a területen is, közben a fia is már a negyedik évébe járt. A kutyákkal együtt nőtt, játszott. Igaz, hogy a kutyák nem hasonlítottak az anyjukra, az anyjuk egy hatalmas német juhász volt, míg az apjuk Zeusz egy hatalmas Rottweiler. A kölykök rendelkeztek minden olyan tulajdonsággal, amivel az embert pillanatok alatt ki tudják borítani. Csak egyszer került Igor komoly összetűzésbe az állatokkal, mikor meg akarta szidni a fiát, hát bizony az falka nem ki támadt. Saci nem vett részt az összetűzésbe, sőt próbálta jobb belátásra bírni a kölykeit. Nem nagy sikerrel. Nagyon összezártak, ahhoz, hogy Igor eljusson a fiához át kellett verekednie magát a hat kutyán. Átverekedte magát, igaz, hogy számtalan sebből vérzett, de a kutyák is orvosi ellátásra szorultak, de most már tudták, hogy ki az igazi falka vezér a falkában.

 

 Tudta, ha a kutyák ott vannak, nincs az az isten, aki bánthatja őket. Előtte le kell lőni őket.

Egyik nap el kellett, menni a feleségével csak pár percre, a fiát otthon hagyták, mert éppen aludt. Nem akarták felkelteni, és a kutyák úgyis vigyáztak rá. Kamerák éjjel-nappal mentek mindent rögzítettek. Mikor Igorék két óra elteltével hazaértek, a lakás minden területén vér és vér, és a halott bébiszitter lány teste.

Azonnal a gyerekhez szaladtak, vajon nem eset baja, de nem. Hat keverék és egy fajtiszta német juhász vigyázott rá. Csak szipogott, de az ijedségen kívül nem volt más baja. Minden mozdulatukat élesen figyelték, Igor sejtette, hogy most ha bántaná a gyereket, akkor pillanatok alatt szétszednék az állatok.

Kellet pár perc mire lenyugtatta, és visszaterelte a saját kenneljükbe, és elzárta a lakásból. Majd azonnal értesítette a rendőrséget.

A kameráknak hála, bizonyítottá vált a kutyák a gyerek élete érdekében öltek embert. Mégis el akarták altatni őket. pedig csak a dolgukat végezték, a sajtónak köszönhető, nagy nyilvánosság köszönhetően életben maradhattak a kutyák.

Ám egy nagy táblát ki kellett tenni a lakásra a bejárat minden részére, hogy „A  GYEREKET NE BÁNTSD! MERT MEGHALSZ!”