Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kanizsai József: Határ ellenőrzés

2018.06.03

Határellenőrzés

 

Megtörtént a húsvéti nagy átvonulás, ezrével jöttek, mentek haza a

vendégmunkások, hogy a családjukkal otthon töltsék az ünnepeket.

Mivel az ország az Unió Schengeni határa volt, szigorúbb határellenőrzés

volt, mint más Uniós országnál. Röszkei átjárónál órákat kellett várakozni

mire kijutottak az országból. Ne is beszéljünk arról az apróságról, hogy

előtte párnappal hatalmas, terrortámadást hajtottak végre Brüsszelbe.

Az ünnepek elmúltával, családtól való érzékeny búcsúzás, és a következő

viszont találkozás reményében történt. Nem is volt addig baj, amíg nem

értek a Schengeni határra. Több óra várakozás után, szembesültek a

határellenőrzéssel. Állig felszerelt fegyveres katonák fogadták a belépésre

akaró Uniós illetve Unión kívüli embereket.

Amikor a kétméteres katonák gyűrűjében egy méteres kerekeken gördülő

robot ért a gépkocsikhoz. Majd tökéletes nyelvtudással kérte az iratokat.

Az emberek nagyon elcsodálkoztak az új tisztviselő láttán. Amíg ők a

csodálkozás legmagasabb fokára jutottak, hiszen nem kis meglepetésvolt az

fegyveres katonák gyűrűjében levő robot intézkedése. A kis tisztviselő nem

lopta ám az időt, hanem beépített röntgenlátásával átvilágította az egész

járművet.

Az utasok csak nehezen ocsúdtak fel és gyorsan a kis robot kezébe nyomták

az íratókat. Ebből egyből megállapította a belépni szándékozókat

nemzetiségét, és udvariasan a saját nyelvükön üdvözölte őket. Bár azért

akadtak kivételek is, ilyenkor nem volt rest beszólni az illetőnek.

– Na, mi van kis humán? Lefagytál? Igyekezz, és ne tartsd vissza a sort!

Látod, mennyien be szeretnének lépni az ígéret földjére. –  Mutat a sorban

álló kocsikra.

Közben a belső kommunikációján értesítette a tartalék fegyveres egységet

, hogy a szürke mikrobusz utasai fegyvert viselnek, és mintha kábítószer

anyag molekuláit is érezné. Kéri, hogy semlegesítsék mire a sor hozzá ér.

A külső szemlélő csak a rohanó fegyveres katonák csoportját látta. Akik

úgy néztek ki, mint egy felmálházott öszvér. A filmek Reed Bírója, szinte

pucér mellettük.

Bodicsek, a kis robot neve. Furcsa név, egy jégkorong szabálytalanságról

elnevezni valakit, de a kis fehér Japán beütésű robot, úgy halad mindig a

célja felé, legázolva mindenkit. Illet rá név. Szóval Bodicsek barátja, mert

volt neki, ép az esedékes velős csontjával volt elfoglalva. A német juhász

csak dekoráció már a határállomáson, bár ezt ő nem bánta. Néha oda ment

Bodicsekhez, megnyalta, ő cserébe megvakarta a kutya fültövét.

– Na, mi van Mágus? – Mágusnak hívták a kutyát, mivel voltak még az ő

kifinomult receptorai számára is, érthetetlen megnyilvánulásai.

 Közben megtörtént a fenn említett kocsi utasainak semlegesítése.

Ami éppen nem úgy zajlott le, mint ahogy elvárható lett volna. Kénytelenek

voltak fegyvert használni. A zaj felkeltette Mágus érdeklődését is. Kíváncsi

kutya lévén kúszva, a kocsik alatt, illetve a kocsik takarását kihasználva

közelítette meg az akció helyét.

Éppen idejében, amikor az egyik férfi élesítette volna a robbanó mellényét

. Mágus sebészi pontossággal leharapta a férfinak csuklóban a kezét. A

kutyának csukló amputálás volt a specialitása. Már kitüntetést is kapott érte.

Jelenleg őrmesteri rangban fogyasztotta a velős csontokat. Vagyis tartalékos

volt Bodicsek mellett.

 Akció végén Bodicsek bekapcsolta a beépített hangszóróját, majd

bocsánatot kért a kupiért. A kupi szót szándékosan használta, hiszen

szerinte is, ami az összecsapás után maradt, az egy hatalmas kupi volt,

halottakkal meg spékelve.

Majd jó hangosan felszólította a sorban állókat, hogy

– Kérek mindenkit, álljon át a másik sávba, amíg letakarítják, illetve

fertőtlenítik ezt a sávot.

– Na, mit nézel ki a fejedből, kis humán? Minden hol előfordulhat kisebb

üzemi hiba. Addig is csukd be a szádat és próbálj vissza térni a jelenbe,

amíg én elindítom a légi drónjaimat.– Utasította Bodicsek az éppen

ellenőrzött gépkocsit.

– DE, de, de, mi van itt? Még 3 nappal ezelőtt, ilyen elképzelhetetlen volt –

válla szólta a gépkocsi vezetője, az ablakon benéző Bodicseknek.

– Ugyan kis humán, üdvözlünk a csodák világában. Mivel látom, agyilag le

vagy fagyva, hívom a lelki segélyszolgálatra kirendelt munkatársat. – Majd

hangosan oda hívta a barátját, Mágust. – Remélem, megfelel kis humán, a 4

lábú pszichiáter, és nem vagy rasszista, mert 4 lába van.

– Nem-nem, sőt én szeretem a kutyákat! – Jelentette ki a megszeppent

gépkocsivezető.

– A kutyák is tudják, hogy szereted őket, kis humán? – Kérdezte enyhe

gúnnyal a hangjában Bodicsek. Majd szólt a kutyának, hogy –Vigyáz rájuk

! –Többre becsülte Mágust, mint sok embert. Majd elindult, hogy

felbocsássa az egy tucatból álló drón légi erejét. Ezek párban teljesítettek

szolgálatot. Mindegyik el volt látva kamerával, de rendelkeztek infrával is.

Továbbá emberi élet kioltására szolgáló lézerekkel fel voltak szerelve.

 

 Az egész országban a kétsoros kerítés mellett, drónok vigyáztak a határra.

Azért drónok mert a két kerítés között aknazár volt azon a 15 méteren.

Levegőből ellenőrizve könnyebb volt az adott aknát élesíteni, amelyre

éppen szükség volt. Persze így igen csak lecsökkent az engedély nélküli

bejövetel, de azért akadt elvétve. Előfordult, hogy lelőtték a drónokat, de

ilyenkor az egész térségben élesítik az aknazárt, ilyenkor előfordulnak

balesetek is. Egy- két őz, vagy nagyobb vad bekerül és megsemmisül.

Viszont ilyenkor hamar vissza van állítva a törvényes rend, és a határ

továbbra is biztosítva van. Az aknazár is ki van kapcsolva. A többi törvényt

betartó, más úton próbál bejutni az ígéret földjére.

 

  Bodicsek mikor visszament a félbe hagyott kocsi ellenőrzéséhez, látta,

hogy a kutya, igencsak ki van kelve magából. Ami nála morgásból illetve az

ínyét is felhúzva tájékoztatja a mellette levőket.

 – Mi történt kis humán? – Érdeklődőt a gépkocsivezetőtől Bodicsek.

– Semmi, egyszer csak elkezdett morogni!                            

– Adtatok valamit neki?

– Nem! Nem akartuk megvesztegetni!

– Hát ez a baj. Csak próbáljatok valamit adni neki. Hidd el sikerül kis

humán, menni fog!

– Miért?

– Miért, mert ingyen vigyázott rád, neked szentelte drága rövid életéből jó

pár percet, és te még egy fülvakarást sem adtál neki cserébe. Milyen humán vagy te?

Na mindegy, oldjátok meg egymással, és akkor tovább mehettek, és még

egyszer elnézést kérünk a kis kellemetlenségért.

– Kicsi kellemetlenség? Négy halott, több sebesült és ez csak kis

kellemetlenség. Te jó isten hova kerültem. – Emeli fel a kezét a férfi a

kormánynál.

– Ne morogj kis humán, te akarsz bejönni, és nem mi ki! – Mondta

Bodicsek, majd, mint aki jól végezte a dolgát, átment a 4 fegyveres

kísérőjével a szomszéd sávba.

Ott egy ezüstszínű mikrobusz és a ráakasztott utánfutó várt, hogy átlépje az

áhított határt.

Mikor odaért egy ismerős hang ütötte meg a halló receptorait.

– Meg vagy örülve Bodicsek?– Bodicsek ránézett a méltatlankodóra.

– Áhh Rozsdás! – Rozsdást még Bodicsek sem tudta miért hívják így, pedig

igen szépen el volt különböző információkkal látva a memóriája. Pedig nem

ez volt a neve, talán azért mert a foglalkozása éppen az antikvárius volt, de

fő profilja a bútorok adása illetve olcsó beszerzése volt. Kitudja, talán, csak

azért mert a haja vörös volt, ezért lett Rozsdás. Hiába ezeknél a kis

humánoknál minden előfordulhat, futtatta végig a lehetőségeket Bodicsek.

– Miből gondolod ezt Rozsdás?

– Miből? Mert akkor akciózol, mikor én is itt vagyok. Most mikor sikerült

aukción szereznem XVII. sz. asztalokat.– Közben kiszállt és megmutatta

őket, – de ezek a székek, nem olyan régiek!– Villantotta szemeit Bodicsek.

Egy tucat XX. sz. szék.

– Hát ezek érzelmileg álltak közel hozzám, meg egy füst alatt elhoztam

ezeket is.

– Jól van, Rozsdás mehetsz! – Adta meg jóváhagyását Bodicsek.

 Majd hosszasan nézte, ahogy elgurul mellette. – Ezek a humánok sokan

vannak, nagyon sokan, de ha csak párral ma is csökkent a létszámuk. Előbb

utóbb csak elfogynak, velük az ostobaságaik is.

Majd visszafordult a következő belépőhöz.