Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kanizsai József: Ragadozó

2016.12.04

Ragadozó

 

 Az eső lassan felszáradt, a Váci út macskaköves köveiről. A nap ép lenyugvóban volt, az utolsó sugarai meg-megcsillantak a nedves utcakövein. A lámpák szürkületrévén kezdtek kigyulladni. Lámpák, igen a régi neonlámpák, nem világítottak annyira, mint amennyire kellett volna. Két kandeláber között egy varszava parkolt, várva a reggeli indulást.

Néha, elvétve feltűnt egy személyautó, illetve a Csepel teherautó mely felverte a kihaltnak hitt utca csendjét.

A gyalogjárda és az úttest között pár száz macskakő hevert, javítási célból, vagy éppen elszállításra várva.

 

 Távolabb egypár, még mindig összebújva andalgott egy esernyő alatt, nem véve tudomást, hogy már rég nem esik az eső. Az utca végén levő öreg bérház várta a lebontást, háború óta nem lakta senki. Az első emeleti erkélyről egy zöld szempár, kitartóan fürkészte az utcát, minden neszre, figyelt, minden változást megjegyzett, ellenőrizte eredetét. Vajon milyen hatással van rá, és utódaira.

Már száz éve, hogy ebben az utcában élt, itt minden emlék, a múlt pici darabaj. Valahol, nem messze a rádióból, egy sláger szólt, a „Járom az utat” című pont ide illik. Ő is, mind annyi társa már a kezdetek óta járják, ő épp ezt a macskakövest.

 

Nem félt senkitől, már nem tudott az élet sok újat mutatni neki, ekkor a romos ház belsejéből, morgás, nyávogás hallatszott. Vagy mégis! Igen, ők ott bent az utódok ketten vannak, sőt éhesek, hetente legalább egyszer enniük kell. Ő jó vadász volt, minden nap megetette a kölyköket. Nőttek is, mint a bolondgomba, de még két év, legalább míg a saját lábukra állnak.

Még sokat kell tanulniuk, nem csak az élelemszerzésben, meg kell védeni magukat a fajtájukon belül is. Mancsával elsimította a füle mögött felálló szőrt.

Lent az utcán épen egy férfi sétáltatta a kutyáját, farkaskutya volt, ismerte. Ismerte a kutyát is meg a gazdáját is. A férfi csalta a feleségét, sokszor látta a lányokkal alkudozni a tarifáról.

 

A lehel utca sarkán megállt egy taxi, és egy jól öltözött férfi szállt ki belőle, fizetett, majd úgy döntött, hogy mielőtt hazatér, beiktat egy gyors numerát. Gyorsan átugrott egy pocsolyát majd szép lassan elindult célja felé. Mindig ugyan óda ment, és mindig egy nőhöz, ugyan ahhoz a nőhöz. Ma másképp lesz, de ez csak a háta mögött felerősödött morgás hatására döntötte el.

 

 Felkelt az erkélyről ahol eddig szemlélte az utcát, sárga szemeit szűk fekete pupillák osztották ketté. Neki állt nyújtózkodni, ahogy a macskák szoktak, először a két első mancsa, majd a két hátsó lábát hozta használható állapotba.

Majd könnyed mozdulattal leugrott az erkélyről az utca macskakövére. Kecses, puha mozgása nagy vad benyomását keltette.

A kutya sétáltató férfi épp hazafelé tartott, mikor mellé ért, a kutya megijed tőle, de ez csak természetes. A Gazda meg is jegyezte. – Na, te is egy bátor kutya vagy! Megijedsz egy nagy macskától! – Nem várta meg mi lesz a társalgás vége, már kinézte a prédát.

 

Minden lépéssel közelebb került, ahogy haladt a célja felé. Az árnyéka egyre csak nőtt, természetellenesen nagy már egy macskához. Még pár méter és két lábra állt. A következő lámpa alatt már egy 170 cm magas, csinos bombázó haladt, testhez simuló bőrruhát hordva. A rövid szoknya, csak annyit takart amennyit, muszáj. Körmeit kipróbálta, tökéletesen működött a célnak megfelelően.

Mikor odaért a férfihez, csak rá mosolygott, és bársony hangon odaszólt neki.

– Helló, szépfiú! Nem kísérsz el? – A férfi végigmérte, a dús keblű, de karcsú derekú nőt. Tetszett, amit látott. Felmerült benne, hogy talán most, nem a megszokott, nőt kéne választania. Érezte a nő, hogy a préda még bizonytalan, kedvesen közelebb hajolt, fülébe duruzsolt, kedvesen karmolta az arcát. Miközben arra gondolt – na, mi lesz, már éhesek a gyerekek. –  A férfinek már nem sok választása volt, mint követni állati ösztöneit, és mint egy láthatatlan szál követte a nőt a romos ház felé.

 

A Nő elmosolyodott. – Ma sem fognak éhesen lefeküdni a gyerekek. – Elégedett dorombolásukra gondolva még visszanézet, az őt követő férfira.