Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kanizsai József: Titkos dosszié

2019.03.30

 TITKOS DOSSZIÉ

 

 Ebben a történetben, amit elmesélek, a nevek rövidítve vannak, tekintetbe véve a személyiségi jogokat. Az egyik barátom, Cs. László, épp meghívást kapott Törökországba, a Magyar- Török Baráti Társaságban betöltött, elévülhetetlen szerepe miatt, két személy részére. Rábeszélt, hogy kísérjem el ezen az úton. Megmondom őszintén, volt bennem némi fenntartás, de a nagy unszolásnak engedve, elmentem. Az út Ankaráig nem okozott semmi meglepő dolgot A város egyszerűen lenyűgözött. Mivel a török állam vendégei voltunk, külön kísérőnk voltak, ami nem volt kellemetlen, sőt igen elkelt. Csodás hetet töltöttünk ott. Mint minden országnak úgy Törökországnak is meg vannak az árnyoldalai. Határai mentén komoly katonai műveletek zajlottak. Most nem a belső kurd problémára gondolok, hanem ami Szíriában, a Szír- Török határnál, például Kobané-ban zajlottak. Bizony, az iraki és levantei állam, röviden az ISIS. Az iszlám fegyveresei komoly harcokat vívtak - és sikerrel - a területekért, persze minden eszközt bevetettek, ami embertelen azt is. Sikerült kivívnia haragját más népek fiaiban. Rengeteg ellenséget szereztek így maguknak, hiszen a külföldiek elrablása, illetve lefejezése nem hozza meg a kellő elismerést senkinek. Sikerült rábeszélnem Cs. László barátomat, illetve a kísérőnket, hogy vigyen a török Gaziantep településre, ami elég messze volt, s mégis, hogy úgy mondjam közel a történtekhez. Sikerült aránylag jó szálláshoz és megfelelő ételhez jutni, ami az én gyomromnak is megfelelt. Vagyis, ha ostoba kéréseim vannak, akkor ne válogassak. Épp kint ültem a motel teraszán, - az európai mintának megfelelően, - széken és asztal mellett, és a napi teámat fogyasztottam. Az ivóvíz igazán nem csábított. Az itteni viszonyokhoz képest aránylag magas férfi lépett az asztalomhoz, mivel egyedül ültem. Barátom elindult felfedezni az itteni kultúrát, kérdezte ugyan, hogy vele tartok-e, de a válaszom az volt, hogy megvárom ma, hogy házhoz jöjjön. Fáradt voltam, ez volt az igazság. Már én is a 60. évemet tapostam. A férfi talpig fehérben volt, fejét kendő takarta, csak a szeme látszott ki. Meghajolt, és udvariasan megkérdezte, hogy magyar vagyok –e. Nagyon megdöbbentem. Nem azért, hogy megkérdezte, vagy, hogy megszólított, hanem azért mert ezt mind magyarul csinálta. Egy pillanatra meg is feledkeztem a jó modorról, aztán a fejemmel intettem, hogy igen, míg a kezemmel, hellyel kínáltam, de ő szabadkozva elutasította és azt mondta. - Bocsánat, csak ezt az íratott kell átadnom önnek. - azzal egy vaskos csomagot tett le az asztalra. Aztán szó nélkül eltűnt az alkonyatban. Kibontottam a barna csomagoló papírban levő csomagot. Egy dosszié volt, rajta vörösen rápecsételve TOP SECRET. Na, mi a fene, - gondoltam magamban. Azt hittem,hogy nem fogom tudni elolvasni, mert angolul van, vagy, ahogy már annyi filmen láttuk, egy csomó dolog, ami lényeges, ki van satírozva, vagyis nem fog érni semmit. De tévedtem. Három nyelven volt az a jelentés. Angolul, magyarul. és törökül. Egyetlen egy sor nem volt kihúzva, áthúzva, vagy olvashatatlanná téve. Természetesen, mivel magyar vagyok, azonnal a magyar nyelvű verziót választottam. Már csak azért is, mert más nyelvet nem ismertem. Ebben az estben már nem is volt olyan vaskos az anyag. Alig 10 oldalt tett ki. A jelentés az ISIS és a Magyar kormány közt lezajló egyezkedéséről szólt. Egy magyar orvosról, M. András fogorvosról adott információt. Az orvos részt vett a határok nélküli önkéntes munkában. Az ISIS elfogta, felvették a magyar kormányszervekkel a kapcsolatot a fogoly kicserélése, illetve szabadon bocsátásával kapcsolatban. Azt ígérték, hogy a Budapesten foglyul ejtett társaikért, akik komoly pozíciót töltöttekbe a szervezetben, - 6 főről volt szó összesen - kicserélik az orvost, Közben jót bele kortyoltam a még mindig meleg teámba. Tudtam, hogy nagyon sok terrorista piheni ki a gyilkolás fáradalmait Magyarországon, ez így volt a múltban és így van ez a jelenben is. Bár nem hallottam, hogy elfogtak volna dzsihadistákat. Biztos voltam benne, hogy én lennék az utolsó, akivel ezt közölnék. Persze, az Iszlám állam fegyveresei nyomatékosan közölték a magyar állammal, hogy nem viccelnek, ezért levágták a szerencsétlen orvos kezét. Nem dohányzom, de most mégis rágyújtottam egy cigarettára. Majd tovább olvastam a jelentést. Ha két napon belül nem kapnak kedvező hírt, akkor nyilvánosan le fogják fejezni. Nem hittem egy percre sem, hogy tréfálkoznak, hiszen jellemző volt rájuk ez a kivégzési módszer. Nem beszélve a dossziéhoz csatolva a lemezről, ami tartalmazta az egész tárgyalást percről percre. Felálltam, fizettem és felmentem a szobámba. Mintha ott láttam volna lejátszót. Jól emlékeztem. Betettem a lemezt és elindítottam. Borzalmas volt a szinkron hanggal, de a tartalma is az volt. Eszembe jutott, miért én kaptam ezt a dossziét? Nem tudtam választ adni. A lemezen ugyanaz játszódott le, amit már olvastam. Követelés, fenyegetés, de itt láttam a szerencsétlen orvost, akinek csak annyi volt a bűne, hogy önzetlenül segített, segíteni akart másokon. Egy kötelet kötöztek a kezére, és egy tuskóra szorították, majd egy jól irányzott csapással levágták a kezét. Nem gondolkodtak, hogy akár még hasznát is vehetnék tudásának, ők nem építeni akartak csak pusztítani. A kép váltott, és a budapesti tárgyalófelet mutatta. Az elhárítástól valakit, de ő rendelkezett a legmagasabb felhatalmazással. - Ez hihetetlen! – kiáltott fel. – ezek nem emberek! Ezek állatok! Hát jó, 24 óra alatt megkapjátok a választ. Majd kiadta az utasításokat. - A hat foglyot, akiket cserébe kértek, vigyék egy kisváros most épülő stadionjába. A város nevét nem lehetett érteni. - Készítsenek hat tuskót, hat embert, aki képes lesz arra, hogy levágja ezeknek az embereknek kezét. Magyarul hat hóhért. Továbbá vigyenek hat guillotine-t is a helyszínre. Legyen a helyszínen orvos csapat, hat komplett kórházi felszereléssel. Végezzék el a foglyokon a teljes vizsgálatokat! Legyen megfelelő videó, hírközlés a ISIS-el! 10 órán belül én is ott leszek.– majd kirohant a teremből. Nem akartam hinni a szememnek! Igaz, hogy akadt az utóbbi időkben demokráciai deficitünk, de nem akartam elhinni, hogy már itt tartunk. Persze, engem is sokkolt, amit egy honfitársunkkal tettek, de ha mi is így cselekszünk, akkor mennyivel vagyunk különbek náluk. A következő képen az „illetékes elvtárs” végignéz a pályán felsorakoztatott hat foglyon. A foglyok előtt egy hatalmas kivetítő. Tájékoztatja a foglyokat a kialakult helyzetről, levetíti a követelést. Majd elmondja, hogy ugyan külső nyomásra fogták el őket Magyarországon, mégsem áll módjukban elengedni őket, nem beszélve, hogy ilyen durva eszközöket vettek igénybe egyik magyarral szemben. Majd bekapcsolják a monitorokat és élő kapcsolatot alakítanak az ISIS és a stadion között. - Uraim, hadd beszéljek előbb a doktorral. Az Iszlám állam fegyveresei a doktorra irányítják a kamerát, és a mikrofont, hogy tudjon az otthoniakkal beszélni. - Doktor, mélységes sajnálatomat és együttérzésemet fejezem ki, hogy ilyen méltatlan helyzetbe került, és ilyen barbár módon bántak Önnel. Önnel, aki a lelkiismeret szavát követve vette a bátorságot és gyógyítani ment a háború sújtotta övezetbe. Láthatja a keleti emberek hálája ez, nem mérlegelnek, de mi magyarok vagyunk, és el is követnénk mindent a kiszabadításáért, ha a halál nem lenne a végső állomás. Ezért ha kell, haljon meg becsülettel! Becsülettel, és vigyen a lelke ezer kísérőt az útra. - Hát, ennyi volt. – suttogta a doktor, majd lehajtotta a fejét. Tudatát elnyomta a sok gyógyszer, kábítószer. - Miről van szó? – vette át a szót az ISIS tárgyaló. - Arról, hogy a magyar államnak, a magyar népnek nem áll módjában teljesíteni az önök követeléseit. Arra az álláspontra jutottunk, hogy amilyen a mosdó, olyan a törölköző. –Ezzel intett és a kép a hat foglyot mutatta, ahogy lecsap a hat kard. Ezzel megcsonkították a rabokat. Ezen az ISIS harcosok úgy megrökönyödtek, hogy sokáig dermed csend honolt. Még nem volt olyan, hogy egy tárgyaló fél így reagált volna, így semmibe vegyék követelésüket. Ekkor egy termetes iszlám harcos odarohant az orvoshoz, felemelte hatalmas kardját és levágta az orvos fejét. Majd a magyar tárgyaló felé nézett. – Ezt akartátok, ezt? Hát tessék, megkaptátok. - Furcsa, hogy így akartatok megszabadulni azoktól, akiket ki akartatok szabadítani. Ám legyen. A kép most hat guillotine-t mutatta, rajta a hat rabbal. Egy bólintás, és a hat fej a porba hullt. - Ezzel még nincs vége! Tajtékzott az Iszlám fegyveres a dühtől. – Nem, tényleg nincs vége, majd rájöttök, hogy nem kezdtek ki egy magyar mágussal. – azzal szétkapcsolt. Ezzel véget ért a lemezen levő film. Tulajdonképpen az íratok is csak ezt tartalmazták, három nyelven. Számomra nagyon meglepő volt, hogy erről sem az otthoni média, sem a külföldi sajtó nem tájékoztatott. Pedig, ha volt lefejezés, mint az amerikai, vagy az angol, német, mindnek nagy visszhangja volt. Ekkor lépett a szobába a barátom CS. László. - Na hogy telt a délután? – kérdezte mosolyogva. –Hát, érdekesen. – válaszoltam – És a tied? – Az is érdekes. Képzeld, odaát a kurdok azt mondják, hogy egy szellem szedi az ISIS-ből az áldozatait, és ezerig meg sem áll. Micsoda babonaság! Nem?- erre nem válaszoltam, csak eléje dobtam a dokumentumot. - Olvasd! Ez valahogy kimaradt otthon.

Megjegyzés: Megtörtént 1-2 hónapja. Az ISIS elfogott egy Szír pilótát és cserébe egy terrorista nő szabadon engedését kérte. Míg a tárgyalások folytak, élve elégették a szír pilótát. Cserébe a Szír kormány azonnal kivégezte a terrorista nőt.